HOZSANNA.
HOZSANNA
Lábnyomok az utamon
lázasan kutatom,
vajon ki járt erre
milyen szándék vezette,
vércseppeket látok a nyomokban
égett hús szaga ég az orromban,
menjek tovább vagy mégsem
vagy inkább megnézzem, hogy
mi lesz a történet vége,
egyedül vagyok a hegyoldalon
félek,
borzongva fut át rajtam éltem
borzongva folytatom léptem,
csak a tavaszi hideg szél fúj,
üzenetét olvasom,
és borzolódik bennem a vonzalom,
követem a vércseppeket
s látom, ezek már nem is cseppek,
hanem halálos vérveszteségek,
felérek a dombtetőre, lassan
kidugom s fejem és
szörnyű látványban van részem,
az ördögök valakit körülvesznek,
hörögve, bőgve,
és fröcsögve vért szürcsölnek,
azt hittem lent van a pokol,
de ott fent a hegyen
a szívemben találtam meg,
megijedtem és lefelé
kifelé siettem, ám ekkor,
utamat ördögök állták el,
nyáltól csorgó, vadul csattogó véresen,
becsuktam a szemem, vártam
a kaffanó halált, hogy
befejezzem véres versem,
vártam a hörgő fogak csattanását,
éreztem bűzüket s a halál trágya szagát
ám ekkor, egy kerub szállt oda hozzám,
a szívére vett és a kereszthez emelt,
egy vércseppel megáldott, megszentelt,
ekkor megváltozott minden,
üvöltve menekült a hegyről pokoli sereg,
aranyba öltözött a hegy és a kereszt
megjelent fehér lovon az ÉLET,
és meggyógyult bennem és köröttem m az élet,
és hallom, hogy a gyógyult világ,
azóta szüntelen hozsannát kiált,
Óh, lélek! Óh, ember!
Ha te még nem tudsz
szívből hozsannát kiáltani,
akkor a gyógyulást te
még nem ismered,
és akkor arra a hegyre előbb
utóbb neked is fel kell menned,
ne félj az ördögöktől, mert
a kerub és az ÚR veled lesznek
és együtt fogsz verselni te is,
a Lélekkel és velem!