A „transzgender” kísérlet korunk legnagyobb gyermekbántalmazási botránya
Kanadában néhány olyan újságíró kivételével, mint Barbara Kay (National Post) és Jonathan Kay (Quillette), az alternatív médiára és néhány aktivistára marad a riasztás, a mainstream média pedig szinte teljesen figyelmen kívül hagyja a témát. Eközben Kanadában olyan sok gyermek azonosítja magát „transzneműként”, hogy az Ontario állambeli London gyermekkórházának új irányelve azt tanácsolja a háziorvosoknak, hogy vegyék kezükbe a dolgokat.
Chris Elstonnal, a genderideológia ellen küzdő kanadai aktivistával beszélgettem arról, hogy hol tartunk.
Mit tartalmaz az Ontario állambeli London Gyermekkórháza Gender Pathways Service [GPS, gender utakra vonatkozó szolgáltatások] elnevezésű új irányelve?
A pubertásblokkolók iránti elsöprő kereslet miatt a londoni gyermekkórház nemi klinikája most azt javasolja, hogy a háziorvosok - akik valószínűleg szinte semmit sem tudnak a gender diszfóriáról - adjanak Lupront a gyerekeknek, még mielőtt ezek a gyerekek a Gender Pathways Service úgynevezett szakértői által elvégzett első vizsgálaton részt vettek volna:
A GPS által történő első értékelésre hosszabb várakozási idővel kell számolni. Tekintettel a gender diszfóriával együtt járó szorongásra, az első találkozó előtt szedhető pubertásblokkolókról is adtunk tájékoztatást. Mellékeltünk egy Lupron Depot® betegtájékoztatót és egy tájékozott beleegyezést segítő lapot a Lupron Depot®-ról a gender diszfóriában szenvedő fiatalok számára, amit mindenki saját belátása szerint használhat.
Mennyire nehéz a gyerekeknek pubertásblokkolót kapniuk vagy elkezdeni a „nemváltoztatást” Kanadában?
Kanada-szerte jelenleg az a szabvány, hogy az úgynevezett „nemeket megerősítő gondozás” vagy „csak megerősítés” a gyakorlat, ami azt jelenti, hogy az orvosok egyszerűen elfogadják a gyermek öndiagnózisát, miszerint a gyermek az ellenkező nemhez tartozik. Az endokrinológussal való első találkozás alkalmával pubertásblokkoló gyógyszereket kezdenek adni nekik, vagy ellenkező nemre jellemző hormonokat kapnak, melyek azonnal kezdenek maradandó fizikai változásokat és károkat okozni.
Ez az utóbbi években egyre gyakoribbá válik?
A „transzneműként” jelentkező gyerekek száma az elmúlt években több ezer százalékkal megugrott. Ugyanez a tendencia az egész nyugati világban megfigyelhető. A kanadai kórházak nem közlik a betegek pontos számát, de ahol korábban egy tucatnyi gender klinika volt Észak-Amerikában, ott most több száz van. A Tavistock klinikán, ahová Angliában minden gyereket küldtek, több mint 4000%-kal nőtt a beutalók száma. Hasonló számok léteznek itt is. Ez egybeesik az iskolai tanterv változásaival, ahol a gender identitás ideológiáját ma már úgy tanítják, mintha tudományos tény lenne, holott valójában nem más, mint egy pszeudo-vallási ideológia.
Mi a Lupron nevű gyógyszer, és miért írják fel gyerekeknek?
Technikailag a Lupron egy gonadotropint felszabadító hormon [pubertásblokkoló], melyet prosztatarák, mellrák, endometriózis és méh mióma kezelésére használnak. A múltban pedofilok kémiai kasztrálására is használták. Mostanában nem hivatalosan használják - mivel sem az FDA, sem az Egészségügyi Minisztérium (Health Canada) nem hagyta jóvá - a pubertás megállítására azoknál a gyerekeknél, akik meg akarják változtatni a nemüket. A fiúknál a tesztoszteron, a lányoknál pedig az ösztrogén termelését állítja le. Emiatt a testükben nem alakulnak ki a születési nemükre utaló jellemzők. A lányok mellei nem nőnek, csípőjük nem lesz szélesebb, a nemi szerveik nem fejlődnek ki, és az egyik mellékhatás, hogy a gyerekek csontveszteséget szenvednek. Egy fiatal svédországi lány most szenvedett gerinctörést, krónikus fájdalmai vannak és csontritkulásban szenved, mert három évig szedte a Lupront.
Gyakorlatilag az összes ilyen gyermeknek más mentális kísérőbetegségei is vannak, és a genderklinikákon megjelenő gyermekek ma nem a hagyományos gender diszfóriában szenvednek, amely már nagyon fiatal korban elkezdődik.
Ezek elsősorban lányok, akiknek egyszerűen nehéz időszakot jelent a pubertáskor. Depressziósak, szoronganak, traumát vagy bántalmazást éltek át, és azt a hazugságot adják be nekik, hogy lehet, hogy „rossz testbe születtek”, és valójában fiú agyuk van. Ez az egész ideológia szexista, regresszív sztereotípiákra épül. Ha egy gyermek nem illeszkedik be ezekbe a sztereotipikus normákba, akkor meggyőzik arról, hogy ez azt jelenti, hogy transznemű.
Azt kellene elmondanunk ezeknek a gyerekeknek, hogy nincs helyes módja annak, hogy valaki lány vagy fiú. Ha egy lány fiús, az nagyszerű! De ez nem jelenti azt, hogy valójában fiú!
A gyerekeknek azt tanítják, hogy egyszerűen „átválthatnak” a másik nemre, és ettől majd elmúlnak a problémák. Ezeknek a gyerekeknek nagy százaléka az autizmus spektrumán belül van. Az angliai Tavistock klinikától tudjuk, hogy 1069 gyerekből 372-nek voltak „közepes vagy súlyos autista vonásai.”
Történelmileg a gender diszfória nagyon ritka volt, és ezerből csak egyet érintett. A súlyos és hosszan tartó gender diszfóriában szenvedő gyermekek túlnyomó többsége kinőtte a betegséget. A többség felnőve homoszexuálisnak vallotta magát.
De a saját természetes hormonjaik, amelyek a pubertással együtt járnak, gyógyírt jelentettek a saját diszfóriájukra. Most a gender klinikák egyszerűen megerősítik az összes ilyen gyermeket, blokkolják a hormonjaikat, és elindítják őket egy olyan orvosi úton, amely visszafordíthatatlan károkat okoz.
Milyen hosszú távú hatásai vannak ezeknek a kezeléseknek a gyerekekre?
A pubertásblokkolók és a másik nemre jellemző hormonok egyik mellékhatása a meddőség. Társadalmunk szó szerint sterilizálja a gyerekeket, és ezt nevezik „szeretetnek és elfogadásnak”.
Dr. Marci Bowers, egy transzként azonosuló férfi és a Transzgender Egészségügy Szakmai Világszövetségének elnöke nemrég elismerte, hogy soha nem lesz szexuális funkciója azoknak a fiúknak, akik az ún. Tanner 2 stádiumban kezdik el a pubertásblokkoló használatát.
Társadalmunk fogja a „gender non-konform” [nemi hovatartozástól eltérő] és neurodivergens [eltérő neurológiai állapotú] gyerekek generációját, és terméketlen, anorgazmikus [orgazmushiányos], élethosszig tartó orvosi beteggé teszi őket, akik örökre az exogén hormonoktól függnek.
A lányok esetében négy vagy öt év tesztoszteron szedés után sokuknál méheltávolítást kell végezni, mert az a hüvely és a méh sorvadását okozza. Néhányuknál eltávolítják a petefészküket is. Ha a jövőben úgy döntenek, hogy nemüket „visszaváltoztatják”, akkor sem tudnak már ösztrogént termelni. Az is „gender megerősítő gondozásnak” számít, hogy a gyermekek mellét levágják. Nem, nem kell várniuk 18 éves korukig.
A beleegyező nyilatkozatok, melyeket a gyerekek aláírnak, szó szerint azt állítják, hogy nem rendelkezünk az ilyen kezelésekkel kapcsolatos hosszú távú információkkal. Ha nem rendelkezünk információkkal, hogyan adhat egy gyermek „tájékozott hozzájárulást?”
Ön szerint mit kellene tenniük a kanadaiaknak ez ügyben?
Mindannyiunknak meg kellene tennünk, amit csak tudunk a saját hatáskörünkön belül, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy mi történik. Ha ki kell lépnünk a komfortzónánkból, hogy változtassunk, akkor ezt kell megtennünk. Ez életünk legnagyobb gyermekbántalmazási orvosi botránya. Még soha nem láttunk ehhez foghatót.
Az ügyvédeknek pert kellene indítaniuk, mindannyiunknak panaszt kellene tennünk az orvosi szövetségeknél, a szülőknek pedig harcolniuk kell azért, hogy a gender ideológia kikerüljön az iskolákból.
A szülőknek tájékozódniuk kell, távol kell tartaniuk gyermekeiket a közösségi médiától, és beszélgetniük kell erről saját gyermekeikkel. A gyermekeinknek tudniuk kell az igazságot, mielőtt az iskolában vagy a közösségi médiában beavatják őket a gender ideológia kultuszába.
Eredeti cikk angol nyelven