BESOROZTAK KATONÁNAK
MÉGIS ISTENNEK SZOLGÁLTAM
nyolcvannégyben halld behívtak
én meg szépen bevonultam
harckocsizóknál szolgáltam
hatkerekű Mannal jártam
velem aztán pórul jártak
bár egy kicsit zsivány voltam
nem jutottam a fogdába
sem a rémes futkosóra
bár nem álltam be a sorba
a seregből halld kilógtam
de én ezért nem nyafogtam
nem vettem részt csalásokban
sem a csendes lopásokban
egy szép napon felszólított
behívatott a parancsnok
a szigorú szobájába
és elmondta mi a bajom
abban a rém laktanyában
így kezdte az őrparancsnok:
„tudom nem lopod a napot
veled nézzed az a bajom
megrontották az eszedet
és ellopták a lelkedet
a Piárban nevelkedtél
Lenin helyett Sztálin helyett
a hitedre esküt tettél
nem létező istenednél.”
szigorú volt tekintete
bölcselkedő volt a nyelve
fenyegetett sötét szeme
bilincsét is megcsörgette
lopásokat ő vezette
az lett nézd a büntetésem
bevonta az engedélyem
megvonta az eltávokat
és nem mehettem már haza
láttam akik behódoltak
hazamentek majd minden nap
én azonban nem bánkódtam
tiszta lélekkel aludtam
mikor tudtam dobbantottam
stoppal mentem oda-vissza
sofőrökkel barátkoztam
mindenkiért imádkoztam
mindig elrejtett az Isten
fedezte az elszökésem
mert elmentem a misére
és nem adtam el a lelkem
így történt e fura eset
lelked ezt jól jegyezze meg
BESOROZTAK KATONÁNAK
MÉGIS ISTENNEK SZOLGÁLTAM!