KAPOSVÁRI GAZDÁSZ
ÉS A VÉRTANÚSÁG
én már akkor napi
szentmisére járó,
voltam akkoriban
amikor gazdásznak,
készültem egykoron
és a felvételi
előkészítőre,
jártam munka mellett
Perendy atyához,
biosz kémiára
a hírös Piárba,
hírös Köcskemétön
fölvettek elsőre,
köszönöm Istennek
köszönöm Léleknek,
Perendy atyának
majd ott Kaposváron,
erősödött bennem
ez a szent jó szokás,
hogy én napi szinten
szentmisére járjak,
tudta az én lelkem
tudta a Szentlélek,
hogy szükségem van rá
szüksége van erre,
növekvő hitemnek
mert az agrár virtus,
nem az erkölcséről
volt az a koleszban,
és városban hírös
a kollégiumban,
kénytelen kelletlen
halld rászoktam arra,
hogy két füldugóval
aludjak éjszaka,
hogy ne hallja fülem
a hajnalig tartó,
erkölcstelenséget
dorbézolásokat,
kezdő megtérőként
könnyen estem bele
az ítélkezésnek,
a súlyos bűnébe
és halld önmagamat,
különbnek tartottam
mint a többi gazdászt,
erkölcsteleneket
a dorbézolókat,
és hitetleneket
nem jártak misére,
és nem imádkoztak
egyik este éjjel,
álmot kaptam ÚRtól
és arra ébredtem,
fel éjjel szobámban
hogy nagy kopácsolást,
hallottam udvarban
kolesz udvarában,
kinéztem ablakon
kis tüzeket láttam,
égni az udvaron
egyenes vonalban,
a hosszú udvaron
mindegyik tűz mellett,
földön kereszt feküdt
várva következő,
vér áldozatára
első kereszt mellett,
ott állt egy jó magas
és fekete ruhás,
ismeretlen ember
mint kiderült róla,
a halál hóhéra,
kezében névsorral
s egyenként hangosan,
szólította hóhér
osztálytársaimat,
kik mikor nevüket
hallották hóhértól,
kimondani éjben
cseppet sem ijedten,
és nem tétovázva
kiléptek a sorból
feküdtek keresztre
és hagyták magukat,
hóhér keze által
felszögelni oda,
és ott haldokoltak
szenvedve kínlódva,
ablakomból néztem
hogyan halnak mind meg,
egymás után sorban
majd ijedten gyorsan,
ablaktól elléptem
nehogy meglássanak,
mert akkor elkapnak
s nekem is végem lesz,
nem volt erre szükség
senki nem nézett fel,
mert ekkor a hóhér
kimondta a nevem,
és engem szólított
lépjek ki a sorból,
feküdjek keresztre
hát biz inomba szállt,
az én bátorságom
pánik rémülettel,
léptem el ablaktól
azon pillanatban,
rögtön fölébredtem
keservesen bántam,
és nagyon szégyelltem
magam a lelkemben,
magam a hitemben
mert kiderült minden,
kiket megítéltem
hogy azok halld hősnek,
bizonyultak mind halld
én meg halld gyávának,
hitemben gyöngének
és farizeusnak,
mentem volna vissza
csináljuk ezt vissza,
ám de nem lehetett
el kellett fogadnom,
gyötrő valóságot
én hitemben gyönge,
képmutató vagyok
gyötrödtem magamban,
lassan megértettem
készülnöm kell erre,
mert a vértanúság
a Szentlélek nélkül,
és megtérés nélkül
fortitudó nélkül,
bizony lehetetlen
beletörik abba
farizeus bicska,
készülni kell arra
hosszú éveken át,
buzgón imádkozva
buzgón imádkozva!
Vigyázzatok, készüljetek
mert azt mondja Ige
lehet, hogy lelketek,
az már ugyan kész van
ámde test erőtlen
nem készült fel arra,
hogy vértanú legyen
s ki megtagad engem,
az emberek előtt
én is megtagadom,
őt majd Atyám előtt
megvallottam nektek,
ezen történetben
ezt a nagy szégyenem,
ebben kell fejlődnöm
és megerősödnöm,
mert bennem mindkettő
test is a lélek is
gyöngének bizonyult,
e szent történetben
Dicsőség az Atyának,
a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben.
most és mindörökre!
A lélek ugyan kész,
ám a test erőtlen!
Mt 26.41
Mt 10.33