PANCSOLT A TÓCSÁBAN
engedd csak a gyermekedet
pancsolni a sárban
ne gondolj a ruhájára
se a mosodára
olyan élményt engedsz neki
amit nem felejt el
és amiért nagy korában
hálás lesz a lelke
nem mondom, hogy állj be mellé
és te is pancsoljál
engedd, hogy a szabadságát
maga élhesse meg
úgyis tudja ott vagy vele
ha kell megsegíted
te vagy támasz a kezének
korlátja létének
terelgessed szabadságát
nyesegessed ha kell
ám a gyermek szent örömét
sose vedd el tőle
Isten lelke a Bölcsesség
önmagáról mondja
hogy Ő szeret játszadozni
a gyermekek között
öröme van a játékban
ezért leköltözött
a mennyből le hozzánk földre
velünk játszik Lelke
ebből kaptál te is egy részt
jó tanácsot ember
amikor te megengedted
pancsoljon a gyermek
örvendezzék lelke
Bölcsesség is örül velünk
ha mi bölcsen döntünk
Bölcsesség is játszik velünk
ha gyermekké leszünk
nem szeretné a nagy Isten
hogy felnőttek legyünk
elveszítsük gyermekségünk
vele örökségünk
nagy veszélyes a felnőtt lét
túl okos a fejünk
megöli a bizalmunkat
mert csak ésszel döntünk
látom képet látja szemem
pancsol gyerek lába
pancsolásnak nagy örömét
átérzi a Lélek
a Bölcsesség tapsol néked
végre megértetted
megengedted a gyermeknek
hogy ő szabad legyen
pancsolhasson a tócsában
és öröme legyen
megengedted Bölcsességnek
gyermekeddel játszon
teret adtál az Istennek
gyermek életében
Ő azt néked viszonozza
saját örömével
kiárad az öröm Lelke
az egész családra
pedig csupán annyi történt
pancsolt a tócsában!
Dicsőség az Atyának
a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!