Milani atya: egy "homoszexuális" és "eretnek"

Cristina Siccardi az olasz Lorenzo Milani (+1967) atyáról írt a Corrispondenza Romana-ban, akinek a sírjához Ferenc pápa magánlátogatást tett, Milanit "az evangélium példás szolgájának" nevezve, mondván "köszönetet mondok az Úrnak, amiért ilyen papokat adott nekünk, mint Milani atya."

Milani részt vett azokban az iskolai kísérletekben, amelyek az iskolát megváltásnak tekintették a szegények számára, nem pedig a meggyónás helyszínének. Ezért a keresztény szimbólumokat és a szent képeket el kellett távolítani és a feszület jogosan eltűnhetett az osztálytermekből. A Lettera a una professoressa ("Levél egy tanárnőhöz") 1968-ban a kommunista diákok tiltakozásainak a kiáltványa lett és hozzájárult a sikertelen iskolai reformhoz Olaszországban.

Amikor 1954-ben Milanit áthelyezték a 100 fős Barbiana egyházközségbe, azt írta az édesanyjának, hogy "bárki számára nyilvánvaló volt, hogy száműztek ide, mint egy homoszexuálist és egy eretnek demagógot, aki valószínűleg el is ismerte a bűnösségét, mert nem tiltakoztam." Milani leveleiben gyakoriak a homoszexualitásra és pedofíliára való utalások. Még Alberto Melloni, Milani egyik mentegetője is, Milani a fiúkhoz való fizikai vonzalmáról beszél és beismeri homoszexualitását.

Milani főműve Esperienze pastorali ("Lelkipásztori tapasztalatok"). A La Civiltà cattolica 1958-ban azt írta, hogy "tele van rögeszmékkel és ellentmondásokkal". Az Esperienze pastorali-ban Milani a következőket írja magáról: "Elvettem a békét az én népemtől, csak ellentéteket, vitákat és ellentmondó gondolkodó csoportokat szítottam. A lelkeket és a helyzeteket mindig azzal a szigorúsággal kezeltem, amely egy mesterhez illik. Modortalan, tiszteletlen és tapintatlan voltam. (146. o)"

Kép: Lorenzo Milani, #newsXlvgnkcmea