HAJNALI HALÁL
-frissített vers-
Mint róka tyúkólak
között lopakodik,
úgy lopakodik nézd
szép lassan a halál,
két lidérc vezeti
lábát és szemét,
ezért tudja halál
hogy pont odatalál
ahol őt már várják,
az ablakban égett
két fekete gyertya,
lángolt a két gyertya
ám füstje kormos volt
beteg meg haldoklott,
halál odalépett
beteg ablakához
s ablakon benézett,
látta a nyavalyát
a beteg szemében,
látta a két gyertyát
majdnem csonkig égett,
kormolt a gyertyakóc
kuvik meg kuvikolt,
rálehelt a lidérc
most a két gyertyára,
kialudt a fénye
s kialudt a lángja
mind a két gyertyának,
s kialudt az élet
a beteg testében
a beteg szemében,
megremegett teste
élete gyertyája
teljesen elégett,
s ellobbant élete
gyertyájának lángja,
elvitte a beste
a betegnek lelkét
pokol tornávácára,
úgy mint róka vitte
el a beteg jércét,
kaffantott a róka
kaffantott a halál,
mindkettő jóllakott
aratott a halál,
s ráborult a házra
a gyásznak fájdalma,
s a hajnali halált,
a kuviknak hangja
csendben hírül adta,
tudja meg a falu
apraja és nagyja,
harangozó és pap
elrabolta Miskát,
a hajnali halál
úgy vitte el lelkét
mindig éhes beste,
ki rá várakozott
ki rá leselkedett,
nem végzett szentgyónást
nem kapott kenetet,
nagy bűnökben halt meg
a hitetlen beteg,
soha életében
templomba nem lépett
keresztet nem vetett,
mindig csak legyintett
mindig csak nevetett,
őt nem érdekelte
sohasem az Isten,
sem Isten Egyháza
sem falu temploma
sa a falu papja,
nem járt el misére
csak a temetésre,
be nem lépett soha
falu templomába,
akkor sem ha tudd meg
saját unokáját,
keresztelték éppen
bent a kápolnában,
pedig ott volt tudd meg
templomban családja
és sok sok barátja,
Uram arra kérlek,
ne gyötörd a lelkem,
érzékeny lelkemnek
szebb verseket adjál
szebb verseket diktálj,
nem érti a lelkem
‘mér’ kell e hajnalban,
ágyamból felkelve
halálról regélnem,
mikor hiszem tudom
éneklem, regélem,
te vagy Szent Krisztusom
Út, Igazság, Élet,
nem értem mér adtad
e hajnali verset,
mert bár minden szavad
úgy gondolom igaz,
mit velem leíratsz
igaz kell hogy legyen,
hát azért kérdezem
Tőled én jó Uram,
úgy érzem mégsem ad
most legépelt versed,
senkinek se vigaszt,
hogy akkor mér szóltál
keljek fel hajnalban
írjam meg a versed,
vagy csak épp az történt,
megérezte lelkem
a közelgő halált,
fölkeltem gépeltem
Uram a Te versed,
s nem maradt utána
semmi más csak halál,
csak a gyász csak a gyász
óh, kegyelmes Uram,
a keskeny útjaid
mind titkosan futnak,
de tudom útjaid
titkosan vezetnek,
a kegyelem útján
egyenest a célba,
tisztulás tüzébe
a menny kapujába
végső ítéletre,
azt is tudja lelkem
Vigasztaló Lélek,
a szent Paraclétos
lelkekneknek üdvédje,
épp akkor ér oda
mikor az elhunytnak,
éppen szüksége van
a védő Ügyvédre,
s a Vígasztalóra
halld kedves barátom,
tudd meg jó barátom
ez a hit csodája,
kegyelmes Istennek
végtelen irgalma,
haldokló reménye
és a hitetlennek,
utolsó esélye
végső megtérésre,
megköszönöm Néked
Óh, kegyelmes Isten,
minden ajándékod
s az egész életem,
különösen azt most
hogy hitben élhetek,
s életemnek végén
a hit jutalmaként,
megbocsátasz nékem
megnyitod az ajtót,
s beengeded lelkem
az örök szép mennybe!
Dicsőség az Atyának a Fiúnak
és a Szentléleknek
miképpen kezdetben,
most és mindörökre!
Glóri Hallelujah!
Most és mindörökre!