Bíboros: A Fiducia Supplicans ellentétes az egyház tanításával.
A "nem liturgikus" "lelkipásztori áldások" gondolata olyan újdonság, amelynek nincs alapja a Szentírásban, a Szentatyákban, a Magiszteriumban [és a valóságban].
Az a tény, hogy a pap az, aki Krisztust képviselve megáldja, liturgikus aktussá teszi ezt a "lelkipásztori áldást".
Minden áldás, függetlenül annak ünnepélyességétől, magában foglalja annak jóváhagyását, amit megáldanak.
A kérdés nem gyakorlatias vagy a különböző régiók "érzékenységétől" függő, hanem érinti mind a természetjogot, mind a test szentségének evangéliumi megerősítését, ami Malawiban nem különbözik a németországiaktól.
Bármennyire is ismételgetjük, hogy nem áldjuk meg "az egyesülést", a végzett szertartás tárgyilagossága révén pontosan ezt tesszük.
A Fiducia Supplicans szövege olyan állításokat tartalmaz, amelyek ellentétesek az Egyház tanításával, és a Fiducia Supplicans elfogadása eretnekséghez vezet.
Miért akarnának homoszexuálisok együtt áldást kapni, ha nem azért, mert Isten jóváhagyását akarják ágyasságukhoz? Ha tehát együtt áldják meg őket, az azt jelenti, hogy megerősítik őket a bűnükben, és ezáltal elidegenítik őket Istentől.
Amíg a Hittani Dikasztérium [= Ferenc] nem javítja ki ezt a szöveget, tisztázva, hogy az áldás nem adható egy párnak, hanem csak mindegyik személynek külön-külön, addig a Dikasztérium olyan kijelentéseket hagy jóvá, amelyek ellentétesek a hitvallással.
AI fordítás
