FÉSZKÉBE ÜLTETETT
születtem e földre
áteredő bűnben
koboldok közt éltem
jó Anyám méhében
bilincsben volt lelkem
egyre csak vergődtem
Anyámé az érdem
mert Ő elvitt engem
az Élő Istenhez és
újjászülethettem
a szent keresztségben
így lettem Gyermeke
az igaz Istennek
mikor felnőtt lettem
velem nőtt a beste
mindig csak azt leste
hogy tehet keresztbe
káromat kereste
minden áldott reggel
minden áldott este
bűnökben fetrengtem
piszokban vergődtem
elhagytam az Istent
miközben szenvedtem
engedetlen voltam
és a bűné lettem
bilincsekben éltem
az emberek között
ezt senki nem tudta
aki énrám köszönt
csak a fogva tartóm
aki megkötözött
nem voltam már többé
Krisztusba öltözött
bennem a szeretet
betegen köhögött
kobold örömében
vígan belém fészkelt
s engem kiröhögött
az Isten Gyermeke
nézd, hogy kivetkőzött
eljött a Szent Isten
megkeresett engem
megfogta két kezem
és haza vezetett
a szemembe nézett
látta a lelkemet
látta a jövőmet
tudta, hogy írok majd
Neki szép verseket
levette bilincsem
elvette terhemet
és meggyógyította
a beteg lelkemet
fészket csinált abból
s küldte a galambot
gerlice pár brukkól
versem lám vígan szól
trubadúrja lettem
az Élő Istennek
őrült spanyol vagyok
ki csak arról dalol
irgalmas az Isten
szeret minket Szíve
és megbocsát mindent
bűnbánó embernek
elveszi bilincsed
megáldja életed
a Szívéhez szorít
felemel fészkébe
gerlicepár brukkol
a szemük mosolyog
szép csőrük összeér
szívükben béke él
az egyik én vagyok
a Lélek a másik
szeretet fészkében
csak a Galamb lakik
s az agyalom Kláris
biztonságban vagyok
szeretetben élek
ezt az öröm fészket
soha el nem hagyom
ameddig csak élek
kínálhat a világ
kínálhat a kobold
gazdag másik lakást
kacsalábon forgó
álomszép palotát
vijjoghat a vércse
ugathat a sakál
szilárdan áll fészkem
Golgota szikláján
ott írom a versem
a Szívében élve
már csak ŐT szeretem
Ki megfogta kezem
és haza vezetett
FÉSZKÉBE ÜLTETETT!