Egyházszakadás: 2025. szeptember 1.
A Görög-katolikus Egyház nyilatkozata szerint:Szeptember 1-jétől visszatérünk a Hiszekegy (skizmatikus, ortodox) eredeti szövegéhez
"Görögkatolikus egyházunk 2025. szeptember 1-jétől visszatér a Hiszekegy eredeti, az I. (Nikaia, 325) és II. (Konstantinápoly, 381) egyetemes zsinaton megfogalmazott szövegéhez. Ez a döntés a Hierarchák Tanácsának határozata, amely egyházunk ősi hagyományához és az egész kereszténység közös hitéhez igazodik."
Szeptember 1-jétől visszatérünk a Hiszekegy …
Elsőként nézzük meg, hogy mit írt Jenő pápa 1439. július 6.-n kiadott "Laetentur caeli" bullájában:
XVII. (EGYETEMES) FIRENZEI ZSINAT-nak A GÖRÖGÖK UNIÓJÁRÓL SZÓLÓ BULLA
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
EUGENIUSZ IV.
ÖRVENDJENEK AZ EGEK
(Laetentur caeli)
A GÖRÖGÖK UNIÓJÁRÓL SZÓLÓ
1439 július 6.
XVII. (EGYETEMES) FIRENZEI ZSINAT
1439. február 26. – 1445. augusztus
HATODIK ÜLÉSSZAK
A SZENT EGYETEMES FIRENZEI ZSINAT DEFINÍCIÓJA
Jenő püspök, Isten szolgáinak szolgája, örök emlékezetül legdrágább fiunk, a rómaiak jeles császára, Palaiologosz János, valamint tiszteletreméltó testvéreink, a pátriárkák küldöttjeinek, és a keleti egyház többi képviselőinek egyetértésével az alább leírtakhoz.
Vigadjanak az egek és örvendezzen a föld (1), mert a fal, amely elválasztotta a nyugati és a keleti egyházat, leomlott közöttük, és visszatért a béke és az egyetértés a szegletkő Krisztus által, aki a kettőt eggyé tette (2) összekapcsolván a szeretet és a béke legerősebb kötelékével, összefogván és egybekötvén így mindkettőt az örök egység szövetségében! A bánat sűrű ködjét, és a hosszantartó viszály sötét és kellemetlen homályát mindent beragyogva az egyesülés mindenki által óhajtott derűs fénye szertefoszlatta! Örvendjen az Anyaszentegyház (3) is látván fiait, kik eddig viszályban állottak egymással, visszatérni az egységhez és a békéhez; ki egykoron keservesen könnyezett elválásuk okán most kimondhatatlan örömmel ad hálát a mindenható Istennek csodálatos összhangzatukért! Örvendjenek a hívek is szerte a földkerekségen, és kik kereszténynek neveztetnek, gyűljenek mind a katolikus Anyaszentegyházba! Mert íme, hosszadalmas egyenetlenség és viszálykodás nyugat s kelet atyái dacolva tengeri s földi veszedelmekkel, mindenféle fáradalmat elviselvén egybegyűltek e szent és egyetemes zsinatra örömmel és lelkesen vágyakozva a legszentségesebb egyesülés és az régi szeretet helyreállításának kegyelmére. Semmiképpen sem vallottak kudarcot szándékukban. Hosszú és igen fáradságos vizsgálódás után végül a Szentlélek kegyéből elérték ezt a hőn áhított és legszentebb egyesülést. Ki mondhat hát kellő hálát Istennek kegyelmes ajándékaiért? (4) Ki ne ámulna el ilyen nagy isteni irgalom gazdagságán? Vajon még egy vaskeblet sem lágyítana meg ez a mennyei kegy ily mérhetetlensége? Ezek valóban Isten művei, nem pedig az emberi gyarlóság találmányai. Ezért rendkívüli tisztelettel kell fogadni őket, és Isten dicséretével kell továbbadni. Dicséret néked, dicsőség neked, hála neked Krisztus, irgalmasság forrása, aki annyi jót tettél jegyeseddel, a katolikus Egyházzal, és irgalmasságod csodáit megmutattad nemzedékünkön, hogy mindenki hirdesse csodáidat! (5) Valóban nagy és isteni az ajándék, melyet Isten adott nékünk! Saját szemünkkel láttuk azt, amire sokan erősen vágytak, de meg nem láthattak. (6)
Mert amikor a latinok és a görögök ezen a szentséges egyetemes zsinaton összegyűltek, mindannyian arra törekedtek, hogy többek között a Szentlélek isteni eredésének hitcikkét a legnagyobb gondossággal és alapos kutatással vitassák meg. Megvizsgálván az isteni szent iratok és számos keleti és nyugati szent tanító tekintély tanúságtételeit láthattuk, hogy némelyek közülük azt mondták, hogy a Szentlélek az Atyából és a Fiúból ered, míg mások azt, hogy az Atyából a Fiú által mindannyian azonos értelmet kifejezvén más szavakkal. A görögök azt állították, hogy mikor azt mondják, hogy a Szentlélek az Atyából ered, nem azzal a szándékkal teszik ezt, hogy a Fiút kizárják, hanem mivel úgy tűnt nekik, hogy a latinok azt állítják, hogy a Szentlélek az Atyából és a Fiúból mint két lételvből (principium) két leheltetéssel (spiratio) ered, tartózkodtak attól, hogy azt mondják, a Szentlélek az Atyából ered és a Fiúból. A latinok erre kijelentették, hogy nem olyan értelemben mondják, hogy a Szentlélek az Atyából és a Fiúból ered, hogy ezzel kizárják azt, hogy az Atya lenne a teljes istenség, nevezetesen a Fiú és a Szentlélek forrása (culmen) és lételve (principium); sem úgy, hogy a Fiú azt, hogy a Szentlélek a Fiúból származik, nem az Atyától kapná; sem úgy, hogy két lételvet és két leheltetést tételeznének; hanem úgy állítják, hogy a Szentléleknek csak egy lételve és leheltetése van, ahogy eleddig is állították. Mivel tehát mindezekből egy és ugyanaz az igazságérzet fakad, végül egyhangúlag egyetértve és megegyezve hozzájárultak az alább leírt, Isten előtt szent és szeretetre méltó egyesüléshez egyazon értelemben és felfogásban.
Ezért a Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, e Firenzei Egyetemes Szent Zsinat jóváhagyásával elrendeljük, hogy ezt a hitigazságot minden keresztény higgye és fogadja el, és mindenki úgy vallja, hogy a Szentlélek az Atyából és a Fiúból (7) öröktől fogva van, és lényegét és állagi létezését az Atyából és a Fiúból együtt bírja, és mindkettőtől öröktől fogva mint egy lételvből és egyetlen leheltetésből ered.
Kijelentjük továbbá, hogy szent tanítók és atyák azon megfogalmazása, miszerint a Szentlélek az Atyából a Fiú által ered, erre az értelmezésre irányul, tehát azt jelenti, hogy a Fiú a görögök szerint a oka (causa, αἰτία), a latinok szerint állagi elve (principium subsistentia) a Szentlélek létének ugyanolyan igaz módon, mint az Atya. Mivel mindazt, ami az Atyáé, maga az Atya adja egyszülött Fiának azáltal, hogy nemzé őt, az atyaságát kivéve; így a Fiú ezt a dolgot, hogy a Szentlélek a Fiútól ered, szintén öröktől fogva bírja az Atyától, akitől öröktől fogva születék is.
Megállapítjuk ezeken felül, hogy a Filioque kifejezés, mint ama szavak értelmezője, az igazság világos kimondása okán, és az akkor fenyegető kényszer miatt törvényesen és ésszerűen illesztetett a hitvallásba.
Ugyanígy megállapítjuk, hogy mind a kovásztalan, mind a kelesztett búzalisztből készült kenyér valóban Krisztus teste lészen, az áldozároknak pedig vagy az egyiket vagy a másikat kell használniuk az Úr testévé tételéhez, ki-ki a saját egyházának akár nyugati, akár keleti szokása szerint.
Ugyanígy megállapítjuk, hogy ha a töredelmes bűnbánatot tartók Isten szeretetében még azelőtt hunytak el, hogy a bűnbánattartás méltó gyümölcseivel eleget tettek volna bűneikért és mulasztásaikért, akkor lelkük haláluk után tisztítótűzbeli büntetéssel tisztul meg, és hogy ettől a büntetéstől megszabaduljanak, használ nekik az élő híveknek segedelmei, így a szentmiseáldozatok felajánlása, imádságok és alamizsnák és más jámbor cselekedetek, amelyet a hívek más hívekért szokás szerint végeznek, az egyházi rendelkezések szerint.
Azoknak lelkei pedig, kik a keresztség felvétele után semmilyen bűnszeplőt magukon nem ejtettek, és azok is, kik bűnszeplőt magukra öltötték ugyan, de akár saját testükben, akár a testből való kiköltözés után, ahogy fentebb mondottuk, megtisztultak, ennek utána a mennybe jutnak, ahol színről színre szemlélik (a háromságos és egy Istent úgy, ahogy van, mégis érdemeik különbözősége szerint az egyik a másiknál tökéletesebben.
Azoknak lelkei pedig, akik személyes halálos bűnben vagy csak az eredeti bűnben hunytak el, ennek utána a pokolba zuhannak, ám ott különböző büntetésekkel bűnhődnek.
Ugyanígy meghatároztuk, hogy az Apostoli Szentszéknek és a római pápának az egész földkerekségre kiterjedő egyetemes elsőbbsége van, és maga a római pápa Szent Péternek, az apostolok fejedelmének utóda, igazán Krisztus helytartója, és az egész Egyháznak feje, és minden kereszténynek atyja és tanítója; a mi Urunk, Jézus Krisztus neki adta át Szent Péter személyében a teljhatalmat az egyetemes egyházat illetően a lelkipásztorkodásra, irányításra és kormányzásra, ahogyan mindez az egyetemes zsinatok aktáiban és szentséges kánonjaiban is szerepel.
Megújítjuk ezen felül a többi tiszteletreméltó pátriárka kánonokban áthagyományozott rendjét oly módon, hogy a konstantinápolyi pátriárka a második a legszentebb római pápa után, az alexandriai a harmadik, az antióchiai a negyedik, a jeruzsálemi pedig az ötödik legyen minden kiváltságuk és jogaik megtartásával (9).
Kelt Firenzében, a nyilvános zsinati ülésen, ünnepélyesen a székesegyházban felolvastatott, az Úr megtestesülésének 1439. éve július havának 6. napján, pápaságunk 9. évében.
Én, Jenő, a katolikus Egyház püspöke, saját kezűleg aláírtam.
__________
1 ) Zsolt XCV: 11.
2 ) Ef II: 20; II: 14.
3 ) A nagyszombati szertartás Exultet énekéből.
4 ) Vö. I Thessz III: 9.
5 ) Vö. Tób XII: 20.
6 ) Vö. Mt XIII: 16–17.
7 ) Vö. II. Lyoni Zsinat, 1. kán.
8 ) Vö. XII. Benedek pápa „Benedictus Deus” kezdetű alkotmányával. (1336. január 29.)
9 ) Vö. Khalkedóni Zsinat 28. kánon és IV. Lateráni Zsinat 5. kánon.
--------------------------------------------------------------------------
EUGENIUS IV
LAETENTUR CAELI*
BULLA UNIONIS GRAECORUM
6 iulii 1439
CONC. (OECUM. XVII) FLORENTINUM
26 Febr. 1439 - Aug. 1445
SESSIO VI
DEFINITIO SANCTAE OECUMENICAE SYNODI FLORENTINAE
Eugenius episcopus, servus servorum Dei, ad perpetuam rei memoriam consentiente ad infrascripta carissimo filio nostro Iohanne Paleologo Romeorum imperatore illustri et locatenentibus venerabilium fratrum nostrorum patriarcharum et ceteris orientalem ecclesiam repraesentantibus.
Laetentur caeli et exultet terra. (1) Sublatus est enim de medio paries qui occidentalem orientalemque dividebat ecclesiam et pax atque concordia rediit, illo angulari lapide Christo qui fecit utraque unum (2), vinculo fortissimo caritatis et pacis utrumque iungente parietem et perpetue unitatis federe copulante ac continente; postque longam meroris nebulam et dissidii diuturni atram ingratamque caliginem, serenum omnibus unionis optate iubar illuxit. Gaudeat et mater Ecclesia (3), que filios suos hactenus invicem dissidentes iam videt in unitatem pacemque rediisse; et que antea in eorum separatione amarissime flebat, ex ipsorum modo mira concordia cum ineffabili gaudio omnipotenti Deo gratias referat. Cuncti gratulentur fideles ubique per orbem, et qui christiano censentur nomine, matri catholice Ecclesie colletentur. Ecce enim occidentales orientalesque patres post longissimum dissensionis atque discordiae tempus se maris ac terrae periculis exponentes, omnibusque superatis laboribus, ad hoc sacrum ycumenicum concilium desiderio sacratissime unionis et antique caritatis reintegrande gratia, leti alacresque convenerunt. Et intentione sua nequaquam frustrati sunt. Post longam enim laboriosamque indaginem, tandem Spiritus sancti clementia ipsam optatissimam sanctissimamque unionem consecuti sunt. Quis igitur dignas omnipotentis Dei beneficiis gratias referre sufficiat? (4) Quis tante divine miserationis divitias non obstupescat? Cuius vel ferreum pectus tanta superne pietatis magnitudo non molliat? Sunt ista prorsus divina opera, non humane fragilitatis inventa; atque ideo eximia cum veneratione suscipienda, et divinis laudibus prosequenda. Tibi laus, tibi gloria, tibi gratiarum actio, Christe, fons misericordiarum, qui tantum boni sponse tue catholice Ecclesie contulisti, atque in generatione nostra tue pietatis miracula demonstrasti, ut enarrent omnes mirabilia tua (5). Magnum siquidem divinumque munus nobis deus largitus est; oculisque vidimus, quod ante nos multi, cum valde cupierint, adspicere nequiverunt (6).
Convenientes enim Latini ac Greci in hac sacrosancta synodo ycumenica, magno studio invicem usi sunt, ut inter alia etiam articulus ille de divina Spiritus sancti processione summa cum diligentia et assidua inquisitione discuteretur. Prolatis vero testimoniis ex divinis scripturis plurimisque auctoritatibus sanctorum doctorum orientalium et occidentalium, aliquibus quidem ex Patre et Filio, quibusdam vero ex Patre per Filium procedere dicentibus Spiritum sanctum, et ad eandem intelligentiam aspicientibus omnibus sub diversis vocabulis. Greci quidem asseruerunt, quod id quod dicunt Spiritum sanctum ex Patre procedere, non hac mente proferunt ut excludant Filium; sed quia eis videbatur, ut aiunt, Latinos asserere Spiritum sanctum ex Patre et Filio procedere tanquam ex duobus principiis et duabus spirationibus, ideo abstinuerunt a dicendo, quod Spiritus sanctus ex Patre procedat et Filio. Latini vero affirmarunt, non se hac mente dicere Spiritum sanctum ex Patre Filioque procedere, ut excludant Patrem, quin sit fons ac principium totius deitatis, Filii scilicet ac Spiritus sancti, aut quod id, quod Spiritus sanctus procedit ex Filio, Filius a Patre non habeat; sive quod duo ponant esse principia seu duas spirationes, sed ut unum tantum asserant esse principium unicamque spirationem Spiritus sancti, prout hactenus asseruerunt. Et cum ex his omnibus unus et idem eliciatur veritatis sensus, tandem in infrascriptam sanctam et deo amabilem eodem sensu eademque mente unionem unanimiter concordarunt et consenserunt.
In nomine igitur sancte Tinitatis, Patris, Filii et Spiritus sancti, hoc sacro universali approbante Florentino concilio, diffinimus ut hec fidei veritas ab omnibus christianis credatur et suscipiatur, sicque omnes profiteantur.
Quod Spiritus sanctus ex Patre et Filio (7) eternaliter est, et essentiam suam suumque esse subsistens habet ex Patre simul et Filio, et ex utroque eternaliter tanquam ab uno principio et unica spiratione procedit.
Declarantes quod id, quod sancti doctores et patres dicunt, ex Patre per Filium procedere Spiritum sanctum, ad hanc intelligentiam tendit, ut per hoc significetur Filium quoque esse, secundum Grecos quidem causam, secundum Latinos vero principium subsistentie Spiritus sancti, sicut et Patrem. Et quoniam omnia, que Patris sunt, Pater ipse unigenito Filio suo gignendo dedit, praeter esse Patrem; hoc ipsum, quod Spiritus sanctus procedit ex Filio, ipse Filius a Patre eternaliter habet, a quo etiam eternaliter genitus est.
Defiinimus insuper explicationem verborum illorum Filioque, veritatis declarande gratia et imminente tunc necessitate, licite ac rationabiliter symbolo fuisse appositam.
Item, in azimo sive fermentato pane triticeo, corpus Christi veraciter confici, sacerdotesque in altero ipsum Domini corpus conficere debere, unumquemque scilicet iuxta sue ecclesie sive occidentalis sive orientalis consuetudinem.
Item, si vere penitentes in Dei caritate decesserint, antequam dignis penitentie fructibus de commissis satisfecerint et omissis, eorum animas penis purgatoriis post mortem purgari, et, ut a penis huiusmodi releventur, prodesse eis fidelium vivorum suffragia, missarum scilicet sacrificia, orationes et elemosinas et alia pietatis officia, que a fidelibus pro aliis fidelibus fieri consueverunt, secundum ecclesie instituta.
Illorumque animas, qui post baptisma susceptum nullam omnino peccati maculam incurrerunt; illas etiam, que post contractam peccati maculam, vel in suis corporibus, vel eisdem exute corporibus, prout superius dictum est, sunt purgate, in celum mox recipi, et intueri (
Illorum autem animas, qui in actuali mortali peccato vel solo originali decedunt, mox in infernum descendere, penis tamen disparibus puniendas.
Item diffinimus sanctam apostolicam sedem et Romanum pontificem in universum orbem tenere primatum, et ipsum pontificem Romanum successorem esse beati Petri principis apostolorum et verum Christi vicarium totiusque ecclesie caput et omnium christianorum patrem ac doctorem existere, et ipsi in beato Petro pascendi, regendi ac gubernandi universalem ecclesiam a domino nostro Iesu Christo plenam potestatem traditam esse, quemadmodum etiam in gestis ycumenicorum conciliorum et in sacris canonibus continetur.
Renovantes insuper ordinem traditum in canonibus ceterorum venerabilium patriarcharum, ut patriarcha Constantinopolitanus secundus sit post sanctissimum Romanum pontificem, tertius vero Alexandrinus, quartus autem Antiochenus, et quintus Hierosolymitanus, salvis videlicet privilegiis omnibus et iuribus eorum (9).
Datum Florentiae, in sessione publica synodali, solemniter in ecclesia maiori celebrata, anno Incarnationis dominicae MCCCCXXXIX, pridie nonas iulii, pontificatus nostri anno IX.
Ego Eugenius, cathol. Ecclesiae episcopus, ita definiens subscripsi.
_________
1 ) Ps XCV: 11.
2 ) Eph II: 20; II: 14.
3 ) Canticum Exultet in liturgia sabbati sancti.
4 ) Cf. I Th III: 9.
5 ) Cf. Tb XII: 20.
6 ) Cf. Mt XIII: 16–17.
7 ) Cf. con. Lugdun. II, c. 1.
8 ) Cf. Const. Benedictus Deus Benedicti XII, 29 ian. 1336.
9 ) Cf. conc. Chalc. c. 28 et conc. Lat. IV, c. 5.
Bulla Laetentur caeli (6 Iul. 1439), de unione …
* * *
Másodszor pedig meg kell állapítani, hogy a "Szentlélek származását" dogma határozza meg
actio- … a 360. oldalon
"Istenben két bennmaradó, örök és szubstanciás eredés van: egy, amellyel a második isteni személy úgy származik az elsőtől mint a fiú az atyától, mely ezért születés, nemződés (generatio) nevet visel, és egy, mellyel a Szentlélek származik az Atyától és Fiútól mint egy elvtől, melyet lehelésnek (spiratio) nevezünk."
Harmadszor: A betoldás az ariánus eretnekség (tagadta a Fiú istenségét) hatására jött létre. Az ellen az eretnekség ellen, melynek ellent állva az ariánusok üldözésée hatására ezrek, tízezrek adták életüket vértanúságra, védelmezve a FILIOQUE betoldású HITVALLÁST (Credo):
"Afrikában négyezer-kilencszázhatvanhat szent vértanúról és hitvallóról emlékeznek meg a Hunneric ariánus király alatti vandál üldözés során. Közülük néhányan Isten egyházainak püspökei, néhányan papok és diakónusok voltak, de hozzájuk csatlakozott a többi hívő sokasága is. A katolikus igazság védelmezéséért száműzetésbe kényszerültek a szörnyű sivatagba, sokukat kegyetlenül elvitték a mórok, lándzsák hegyére hajtották őket, és kövekkel verték őket, másoknak összekötötték a lábát, és mint hullákat vonszolták őket kemény és éles helyeken, amíg minden végtagjukat meg nem csonkították, majd különféle módon halálra kínozták őket. Közülük kiemelkedett Félix és Ciprián püspök."
Breviary - Prima - Martyrology - Október 11.
Forrás: facebook.com