A HIVATÁSOS VADÁSZ
VADÁSZ EMLÉKEI
az bizony hivatás
bizony szép hivatás,
felkelni hajnalban
járni erdőt mezőt,
boronázott rónát
s hallgatni a csendet
hallgatni az erdőt,
figyelni a rendet
mit Isten teremtett,
meglesni a vadat
az etető mellett,
követni a sebzett
vadnak patás nyomát
a vadász kutyával,
azt gondolják sokan
lelkükben magukban
vagy éppen hangosan,
gonosz és nézd véres
vadásznak munkája,
vadásznak élete
lelövik, puffantják
az ártatlan vadat,
először is tudd meg
hogy ritkán vadászik
tudd a hivatásos
fegyelmezett vadász,
ő inkább vadásztat
s a gazdag külföldi
lövi le a vadat,
mit visznek azonnal
a hűtő kamrába
mert kell a bevétel
vadásztársaságnak,
a hivatásosnak
“csak” annyi a dolga
aposztróffal mondva
aposztróffal írva
nyúzza, zsigereli
vadhűtőbe viszi
az elejtett vadat,
azért járja erdőt
rétet és a mezőt,
hogy tudja a vadász
hol lakik szarvas,
hol vált ki erdőből
ki a legelőre,
s meglesi a bakot
meglesi az őzet,
kinek lett agancsa
legnagyobb tavaszra,
s kiszemeli őzet
kiszemeli szarvast
majd a kilövésre,
amit a bérvadász
a gazdag külföldi,
végez el egy reggel
pontos szív lövéssel,
nem szenved az állat
vége életének,
bevételből jut majd
bőven vadászbálnak,
pörkölt és őz gerinc
vadász vacsorára,
a vacsora után
másnap megy erdőbe
hivatásos vadász,
ott épít magaslest
viszi a külföldit
ülnek csendben lesen,
s várják az új bikát
mert az hoz bevételt,
s ebből van a vadász
havi fizetése,
kutyáim is voltak
mikor vadász voltam,
mondom őket sorban
szálkás szőrű tacsi,
a neve volt Pletyka
zsemlesárga vizsla,
a neve volt Dzsina
Pletyka a kis tacskó
bizony nagy vadász volt,
ugatva kaparva
ment a kotorékba,
hogy a rókát görényt
vagy éppen a borzot,
onnan kiugrassza
onnan kizavarja,
s menekülő vadat
vadász csőre kapja,
visszahozta Pletyka
a nálánál nagyobb
varjat és a szarkát,
amit egész évben
lőni lehet mindig
mert ők kártékonyak,
és úgy hívjuk őket
a dúvad madarak,
Dzsina is ügyes volt
megállta a vadat,
mit vadász nem látott
a kutyának orra,
messziről jelezte
bokorban lapuló
rejtőzködő fácánt
mozdulatlan állta,
remegett a teste
remegett a lába,
jó magyar vizslának
ám nem rontott rája,
orrával mutatta
orrával stoppolta,
hova menjen gazda
és mikor gazdája,
mutatott bokorból
vadat kitaposta,
felrepült a kakas
ijedten magasra,
durrant vadász puska
villant torkolata,
szállt a lőpor szaga
zuhant kakas vissza,
ekkor indult Dzsina
ha nem látta szeme,
hova zuhant kakas
kajtatva vizslatva
megtalálta orra,
és a gazdájának
ő beapportozta
vagyis vissza hozta,
s átadta a boldog
szorgos vadászkutya
vadat gazdájának,
meg kell emlékeznem
Munkatársaimról
kik velem dolgoztak,
huncut szemű Ignác
román arójával,
járta hetedhatárt
szívta cigarettát,
ha kellet és ha nem
lógott a szájában
román cigaretta,
Pista bá volt főnök
legidősebb vadász,
s egyik legjobb barát
mikor vadászháznál,
ügyeletes voltam
éppen éjszakára,
sajnos elaludtam
Pista bá ébresztett,
és ijedten mondta
baj lesz Tibor baj lesz,
takarítsd el gyorsan
csibe fácánokat,
mert a Dzsina őket
akiket csak tudott,
ő mindet elkapta
mindet összehordta
nevelt fácánokat,
s ajtóm elé rakta
fektette küszöbre,
s nevetett a boldog
elégedett vizsla,
farka azt jelezte
jól csináltam gazdám
ugye ügyes voltam,
megdicsértem kutyám
és a fácánokat
én gyorsan elástam,
Gábor és jó Ábel
Csongrádon végeztek,
vadász iskolában
a vadásztársaság,
őket is felvette
tudd hivatásosnak,
együtt vittük télen
a terepjáróval,
jó orosz uazzal
törkölyt és a szénát,
tengerit lucernát
ki az etetőbe
az éhes vadaknak,
a vadetetőket
már együtt csináltuk
mi építettük meg
hárman halld közösen,
mert azok nem voltak
azon kerületben,
csak szóróra jártak
mind az éhes vadak,
felfedezték gyorsan
az új etetőket,
szálalták a száraz
és ropogós szénát
boldog éhes vadak,
rókákat neveltem
egyik évben négyet,
ők még halld kék színű
kölyök rókák voltak,
mikor őket kaptam
és hozzám kerültek,
kiásta egy vadász
a rókakölyköket,
a mély rókavárból
s őket nekem adta,
boldog volt a Dzsina
boldog volt a Pletyka,
minden nap láthatták
jól megugathatták,
ősi ellenséget
a ravasz rókákat,
már nagy hideg tél volt
érett volt a rókák
szép vörös bundája,
érett a nyúzásra
amikor én egy nap,
meglepetten láttam
megpattantak rókák,
s tőlem elillantak
kirágták magukat
a drót meg elpattant,
fuccs a bevételnek
vitték bundájukat,
bedobtam egy snapszot
legyintettem rájuk,
éljetek boldogan
érezte a lelkem.
hogy a Kis Vuk nevet
Kis Vuknak a lelke
engem megsimogat.
és azt mondja nékem
be sajnáljad őket
szabadnak születtek,
úgy lett ez életnek
hivatásnak vége,
hogy felvettek engem
gazdász iskolába,
a szép Kaposvárra
ahol vadtenyésztést,
és vadgazdálkodást
jó Sugár doktortól,
örömmel tanultam
és mint üzemmérnök,
jó vadgazda mérnök
diplomáztam én le,
vadnyúl életéről
írtam dolgozatom,
diplomám jeles lett
most is itt van nálam
Cendes Csendülőben,
óh, mint egy jó vadász
jó vörösbor mellett,
sokáig meséli
sokáig adomál,
a többi vadásznak
a történeteit,
s a vadász meséit,
vadász adomáit,
én is tehetném ezt
ám most befejezem,
én most ez írásom
és emlékezésem,
s majd fenn a mennyekben
együtt emlékezünk,
a három kutyámmal
s Munkatársaimmal,
annyit adomázunk
annyit beszélgetünk,
korsó jó bor mellett
hűvös patak mellett,
amennyit csak bírunk
s ha kifogyunk szóból,
és történetekből
iszunk a korsóból
egy vidítót újat
somogyi vöröset ,
tovább adomázunk
és koccintunk egyet
és koccintunk nagyot
egészségetekre!