Az Oltáriszentség mártírjai I. - Szent Tarzíciusz

257-ben Valerinanus római császár kezdi el üldözni a keresztényeket. Elkobozza az Egyház középületeit és temetőit, megtiltja istentiszteleteit, s pogány áldozatok bemutatására kötelezi őket. Aki erre nem hajlandó, arra börtön vagy halál vár. Krisztus követői földalatti katakombákba húzódva tartják a szentmisét.
Ebben a vészterhes időszakban volt akolitus egy Tarzíciusz nevű ifjú Rómában. Az ő feladata volt titokban elvinni és kiszolgáltatni a misén átváltoztató Oltáriszentséget a rabságban lévő testvéreinek, hogy megerősítse őket a rájuk váró megpróbáltatások előtt.
Tarzíciusz az utcán összetalálkozik pogány fiatalok egy csoportjával. Faggatni kezdik, hogy mit rejteget magánál. Az ifjú keresztény nem árulja el, nehogy elvegyék tőle és megszentségtelenítsék. A többiek erre addig ütlegelik botokkal és kövekkel, míg végül belehal. Mikor halott kezeit szétfeszítik, az Eucharisztia csodával határos módon eltűnt. Tarzíciuszt később a Callixtus-katakombába helyezték örök nyugalomra.
Így védte meg saját testével Krisztus Testét. Szent Tarzíciusz ma a ministránsok védőszentje.