Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatai
Általános ismertető részletek
E könyvecske első fogalmazása spanyol nyelven történt, mégpedig magában Manrézában.
Kissé kibővítve és latin nyelvre fordítva nyomtatásban megjelent 1548-ban, amely év július 31.-én III. Pál pápa jóváhagyta és mindenkinek nagyon ajánlotta. Eme „Versio Vulgatának” nevezett latin fordítás sokáig volt használatban és újabb magyarázatokkal és javításokkal ellátva több kiadásban jelent meg. Minthogy azonban a lelkigyakorlatos könyv több százados használatban is kimeríthetetlen forrásnak bizonyult, P. Roothaan János, a visszaállított Társaság egyik kimagasló és gondviselésszerű generálisa, hogy ezt a forrást kimélyítse, az eredeti spanyol szöveget szószerint lefordította latinra, mert úgy vélekedett, hogy csak a szószerinti fordításnak van meg az az egyszerűsége és a vele kapcsolatos kenetteljessége, amely a szenteknek nemcsak gondolatait, hanem szavait is kíséri. Így látott napvilágot a P. Roothaan-féle versio litteralis, amelynek szószerinti magyar fordítását óhajtom én is adni.
(Belátható, hogy a mai szellemi zűrzavarban inkább ajánlott ezen magyar fordítás 1930-ból, illetve a későbbi kiadások ellenjavalltak, minthogy a későbbi fordítók egyre inkább modernista szemüveggel olvasták a fordítani való szöveget, és modernista lelkülettel válogatták a magyar fordítási lehetőségeket! - megj. B. D. A.)
A Lelkigyakorlatok arra a célra valók, hogy az ember legyőzze önmagát és életét rendezze a nélkül, hogy magát befolyásolni engedné valami rendetlen hajlam által.
Hogy úgy a gyakorlatok vezetője, mint pedig a gyakorlatozó egymást kölcsönösen jobban támogassák és előbbre haladjanak, fel kell tételezni, hogy minden jó kereszténynek készebbnek kell lennie arra, hogy felebarátjának az állítását jól értelmezze, mintsem elítélje. Ha pedig nem tudná kimenteni, kérdezze meg, hogyan érti; és ha helytelenül fogná fel, szeretettel igazítsa helyre. És ha ez nem elegendő, minden lehető módon azon legyen, hogy azt helyesen felfogva igazolva legyen.
Az ember azért van teremtve, hogy Urunkat, Istenünket, dicsérje, Őt tisztelje és neki szolgáljon és ezek által üdvözítse lelkét. A többi dolog a földön az emberért van teremtve és arra való, hogy őt segítsék ama cél elérésében, amelyre teremtve van. Ebből az következik, hogy az embernek ezeket annyiban kell használnia, amennyiben őt céljának elérésében segítik, és annyiban kell tőlük elválnia, amennyiben akadályozzák a céljának elérésében. Amiért is szükséges, hogy közömbösekké tegyük magunkat az összes teremtménnyel szemben, amennyiben ez szabadságunkban áll és nincs tiltva; annyira, hogy a magunk részéről nem akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget; a gazdagságot inkább, mint a szegénységet; a tiszteletet inkább, mint a megvettetést; a hosszú életet inkább, mint a rövid életet és következetesen minden egyéb dologban úgy, hogy egyedül azt kívánjuk és választjuk, ami jobban segít a cél elérésében, amelyre teremtve vagyunk.
Első előgyakorlat: helyzetkép-alakítás, amely itt abban áll, hogy lássam magamat, hogyan állok Urunk Istenünk előtt és az angyalok és szentek előtt, akik közbenjárnak értem.
Második előgyakorlat: kérnem kell azt, amit elérni akarok. Itt kérnem kell a kegyelmet, hogy átlássam az Istentől kapott sok és nagy adománynak értékét és hogy azokat teljesen átértékelve, mindenben szerethessem és szolgálhassam isteni Felségét.
Első pont: az emlékezetembe kell idéznem a teremtés, a megváltás jótéteményeit és az egyéb adományokat és nagy bensőséggel fontolgatom, hogy Urunk Istenünk mennyi jót tett velem és mennyit adott nekem abból, amije van; és így tovább azt is, mennyire óhajtja az Úr, hogy önmagát nekem adja, amennyire ti. az Ő isteni rendelkezése szerint erre képes. Majd magamra tekintek és megfontolom, hogy mit kell nekem nagyon is észszerűen és igazsággal felajánlanom és adnom isteni Felségének, ti. mindenemet és magamat úgy, mint mikor valamit felajánlunk nagy bensőséggel valakinek: Vedd, Uram, és fogadd el minden szabadságomat, emlékezetemet, értelmemet és egész akaratomat, mindenemet, amim van, és amivel rendelkezem; Te adtad nekem mindezt, neked, Uram, adom mindezt vissza; minden a tied, akaratod szerint rendelkezzél velük! Add nekem a te szeretetedet és kegyelmedet, mert ez nekem elég!
Általános lelkiismeretvizsgálás arra a célra, hogy megtisztuljunk és jobban gyónjunk.
Feltételezem, hogy három féle gondolat van bennem, ti. az egyik, amely teljesen az enyém, amely teljesen szabadakaratomból származik, és két másik, amelyek kívülről jönnek, mégpedig az egyik, amely a jó szellemtől, és a másik, amely a gonosz szellemtől származik.
A gondolatról
A kívülről jövő rossz gondolat alkalmával kétféle módon lehet érdemet szereznem.
Először: ha p. o. oly gondolat támadt bennem, hogy halálos bűnt kövessek el, de én ennek mindjárt ellenállok, így ez legyőzötten elmúlik.
Másodszor: ha ugyanaz a rossz gondolat támad bennem, és én annak ellenállok, de az ismételten jelentkezik, és én mindaddig ellene szegülök, míg az legyőzötten teljesen elmúlik; ez a második mód érdemszerzőbb, mint az első.
Bocsánatos bűnt követünk el, ha ugyanaz a halálos bűnre vezető gondolatunk támad, és mi oda figyelünk, benne kissé időzünk vagy csekély érzéki gyönyört merítünk belőle vagy ha hanyagságot követünk el az ilyen gondolat elűzésében.
Kétféleképen lehet halálosan vétkezni. Az egyik mód az, mikor a rossz gondolatba beleegyezünk, hogy később úgy cselekedjünk, ahogy elhatároztuk, vagy hogy azt véghez is vigyük, ha megtehetjük.
A halálos bűn második módja az, ha már tettel is elkövetjük azt a bűnt; ez három oknál fogva súlyosabb: először a hosszabb idő miatt; másodszor a nagyobb intenzitás vagyis figyelem miatt; harmadszor mindkét személynek nagyobb kára miatt.
A szóról
Nem szabad esküdni sem a Teremtőre sem a teremtményre, kivéve igaz ügyben szükség esetén és kellő tisztelettel. Szükséges pedig az eskü akkor, amikor nem akármilyen igazságot állítunk esküvel, hanem olyan igazságot, amely jelentőségteljes akár a lélekre, akár a testre, akár az anyagi javakra vonatkozólag. A tiszteletet pedig úgy értelmezem, hogy amikor Teremtőnk és Urunk nevét említjük, a neki járó tiszteletet és figyelmet lelkiismeretesen meg is adjuk.
Megjegyzendő, hogy bár a hiábavaló esküvel súlyosabban vétkezünk, ha a Teremtőre, mint ha a teremtményre esküszünk, mégis megfelelő módon: vagyis igaz ügyben, szükség esetén és kellő tisztelettel nehezebb a teremtményre esküdni, mint a Teremtőre és pedig a következő okok miatt:
Először: ha az eskütételnél a teremtményre szándékozunk esküdni, maga a teremtmény vagy az a körülmény, hogy a teremtményre akarunk esküdni, nem tesz bennünket annyira figyelmesekké és óvatosakká, hogy igazat mondjunk vagy hogy szükség esetén az igazságot állítsuk, mint ha minden lény Urát és Teremtőjét szándékozunk említeni.
Másodszor: mikor a teremtményre esküszünk, nem olyan könnyű figyelmet és tiszteletet tanúsítani a Teremtő iránt, mint ha a Teremtőre és Urunkra esküszünk és az ő szent nevét említjük, mert a szándék, hogy az Úristent említsük, nagyobb tiszteletet és megtiszteltetést von maga után, mint ha csak a teremtményt akarjuk említeni. Amiért is inkább a tökéleteseknek van megengedve, hogy a teremtményre esküdjenek, mint a tökéletleneknek; a tökéletesek ugyanis azáltal, hogy folytonosan szemlélődnek, és értelmük így mindjobban megvilágosodik, jobban szokták meggondolni, átelmélkedni és szemlélődéssel átérezni, hogy a mi Urunk Istenünk lényegénél, jelenléténél és hatalmánál fogva jelen van mindenegyes teremtményében; következőleg, ha a teremtményre esküsznek, a lelkületük alkalmasabb és
készségesebb, hogy Teremtőjük és Uruk iránt tiszteletet és figyelmet tanúsítanak, mint a tökéletleneké.
Harmadszor: mert a teremtményekre való folytonos esküvéseknél a tökéletleneknél jobban kell tartani a bálványimádástól, mint a tökéleteseknél.
Nem kell hiába való szót mondani, aminőnek azt tartom, amely sem nekem, sem másnak nem használ, és nincs is ilyen rendeltetése. Ha tehát valaki olyan dolgokról beszél, amelyek hasznosak, vagy pedig a beszéd avval a szándékkal történik, hogy használjon saját vagy más lelkének, testének vagy anyagi helyzetének, úgy a szó nem hiábavaló, de még akkor sem az, ha valaki olyan dolgokról beszél, amelyek nem tartoznak foglalkozásához vagy állapotához, mint ha p. o. szerzetes ember beszél a háborúról vagy kereskedelmi ügyekről. Sőt minden
társalgásban érdemünk van, ha a beszédünk rendezett, és bűnünk csak akkor lesz, ha rossz
irányban tereljük azt vagy hiába beszélünk.
Semmit sem szabad mondani, ami mást rossz hírbe hoz vagy ellene elégedetlenséget kelt; mert ha halálos bűnét hozom napfényre, amely nem nyilvános, halálosan vétkezem; ha pedig bocsánatos bűnét mondom el, bocsánatosan vétkezem; ha meg valami hibáját tárom fel, tulajdonképp saját hibámat árulom el. Ha pedig a szándék tisztességes, kétféle esetben szabad más bűnéről vagy hibájáról beszélnem:
Először, ha a bűn nyilvános, mint p. o. a nyilvános kéjhölgyé vagy ha már a törvényszék nyilvános ítéletet hozott a bűntényről, vagy valakinek általánosan ismert a tévtana, amely azokra a lelkekre, amelyekkel érintkezik, fertőzőleg hat.
Másodszor, ha másnak titkos hibáját feltárjuk valakinek, aki javítólag hathat arra, aki a bűnben van, feltéve természetesen, hogy van elegendő okunk, amelyek alapján lehet reményünk, hogy az illető segíthet rajta.
A cselekedetekről
Vizsgálat tárgyává tesszük Isten tíz parancsolatát, az Egyház parancsolatait és az elöljáróság intézkedéseit; mindaz, ami ennek a három csoportnak bármelyik intézkedése ellen cselekedettel történik, kisebb vagy nagyobb bűn a szerint, amint kisebb vagy nagyobb fontosságú az intézkedés. Az elöljáróság intézkedései alatt értem p. o. a keresztes bullákat és egyéb kegyelmi intézkedéseket, mint aminők azok, amelyeket ők lelki megnyugvásul szoktak azoknak adni, akik meggyóntak és megáldoztak. Mert nem csekély bűn az, ha okot szolgáltatunk, hogy valaki elöljáróink ilyen jámbor intézkedései és buzdításai ellen cselekedjék, vagy ha önmagunk cselekszünk azok ellen.
Tartalomjegyzék
I. Bevezető
II. Ima: Krisztus lelke
III. Előzetes tudnivalók: Annotatiók (vagyis bevezető jegyzetek)
IV. A lelkigyakorlatok címe
V. Első hét
1. Alapvető megfontolások és segédeszközök
Vezérelv és alapigazság
Részletes és naponkénti lelkiismeretvizsgálás
Általános lelkiismeretvizsgálás
Az általános lelkiismeretvizsgálat módja
Általános gyónás és szentáldozás
2. Az első hét gyakorlatai
Első gyakorlat: Elmélkedés a hármas bűnről
Második gyakorlat: Elmélkedés saját bűneinkről
Harmadik gyakorlat: Első és második gyakorlat ismétlése
Negyedik gyakorlat: A harmadik az összefoglalása
Ötödik gyakorlat: Elmélkedés a pokolról
VI. Additiók (kiegészítő utasítások)
VII. Második hét
1. Bevezető: elmélkedés Krisztus királyságáról
Első nap
Első szemlélődés: a megtestesülés
Második szemlélődés: Urunk születése
Harmadik szemlélődés: az első és második szemlélődés ismétlése
Negyedik szemlélődés: az első és második szemlélődés ismétlése
Ötödik szemlélődés: Az öt érzék alkalmazása
A második nap: a templomi bemutatás
A harmadik nap: Jézus engedelmessége Názáretben és megtalálása a templomban
2. Választásokra vonatkozó utasítások és elmélkedések
Bevezető a különböző állapotok megfontolásához
Negyedik nap: elmélkedés a két zászlóról
Negyedik nap: elmélkedés a bináriusokról
Ötödik nap: Jézus elhagyja Názáretet és megkeresztelkedik a Jordánban
Hatodik nap: Jézus a pusztába vonul
Hetedik nap: Szent András és mások követik Jézust
Nyolcadik napon: a hegyi beszéd
Kilencedik nap: Jézus a tengeren jár
Tizedik nap: Jézus prédikál a templomban
Tizenegyedik nap: Lázár feltámasztása
Tizenkettedik nap: Virágvasárnap
Jegyzetek
3. A jó választás feltételei: az alázatosság három módja
Bevezető a választás megejtéséhez
A választás anyaga
A választás időpontjai
A jó választás első módja
A jó választás második módja
Életünk és állapotunk megjavítása
VIII. Harmadik hét
Első nap: utolsó vacsora
Második nap: Getszemáni; Annás és Kaifás háza
Harmadik nap: Pilátus, Heródes háza
Negyedik nap: Pilátus háza
Ötödik nap: keresztút
Hatodik nap: levétel, temetés, Szent Szűz háza
Hetedik nap: az egész szenvedés, Jézus a sírban, Szűz Anya és a tanítványok elhagyatottsága
Étkezési szabályok
IX. Negyedik hét
Első szemlélődés: Jézus megjelenik Anyjának
Jegyzetek
Szemlélődés a szeretet megszerzésére
X. Függelék
1. A három imamód
2. Krisztus Urunk életének titkai
Különböző szellemek megismerésére vonatkozó szabályok
A) Első hétre
B) Második hétre
4. Az alamizsna szétosztásának szabályai
5. Az aggályosságra vonatkozó szabályok
6. Az egyházias érzület szabályai
A teljes könyv a feltöltött .pdf-ben.
Forrás:
ppek.hu/konyvek/Loyolai_Szent_Ignac_Lelkigyakorlatai_1.pdf