A VÖRÖS ŐRMESTER
a katona mögött
ott áll az őrmester
halld ordít kiabál
szigorral fegyelmez
nem kegyelmez lelke
a szegény bakának
neki megy a nyelve
az egész dandárnak
dühödten rohangál
vörösen ordibál
mutatja a rangját
hallatja a hangját
ordítja hatalmát
nádpálcával áldja
a kopasznak hátát
fogdával jutalmaz
ha tilosban mászkálsz
szigorú a szeme
miközben dirigál
utálja a sereg
a vörös őrmestert
a kezük megremeg
és összeesküdnek
hogy elkapják egyszer
mikor vécére megy
egy pokrócot dobnak
a vörös fejére
elverik merészen
kínlódik a földön
a vörös őrmester
kiverik belőle
majdhogynem a lelket
elsápad az arca
falfehérré válva
jó nagy dérrel dúrral
kiugrik belőle
a haragnak férge
a vörös ördögök
mérgének ereje
a pokolnak ura
megszűnik lám végre
belzebub hatalma
megváltozik őrmester
csendesül a szava
szendesül a szíve
szelíden tűr lelke
ez lett verés vége
elhagyta a beste
nézd boldogan szolgál
vidáman szalutál
A VÖRÖS ÖRMESTER!