SZODOMA ÉS GOMORRA
megfájdult a lelkem
amikor megláttam
reggel ezt a képet,
mert ha ez nem montázs
a véres valóság
felforralja vérem,
s a véremmel együtt
fellobban hitemben
tűzben égő szívem,
mely Istennel együtt
az emberért szenved,
aki megbolondult
Istentől elfordult,
és szép emberségét
eladta koboldnak
fejet hajt és bókol
a legrosszabb rossznak
mindenféle torznak,
s mindent kigúnyolnak
ami szép és igaz,
mit Isten alkotott
és arra teremtett,
hogy igaz örömet
szépet, tisztességest,
igaz emberségest
adjon az embernek,
lelkének testének
hogy örömben éljen,
s ezért az örömért
mondjon az Istennek
hálás köszönetet
s adjon dicsőséget
szerető Istennek,
emlékezik fejem
volt már ilyen régen
az üdvtörténetben,
akkor is így éltek
az őrült emberek,
elpusztult e rendszer
vele pusztult mindaz,
kik elhagyták Istent
Szodomát Gomorrát
a bűn fellegvárát
imádták, mint Istent
Igaz Isten helyett,
mely Istennek művét
mindig kigúnyolta,
a teremtett ember
lelkének szépségét
a sárba taposta,
erkölcsét és rendjét
amit Isten adott,
a szent tíz parancsban
azt semmibe vette,
s új rendet új törvényt
állított fel ember,
hogy mocskos életét
és a mocskos bűnét
azt legalizálja,
s ne csak igazolja
hanem kényszerítse,
törvény erejével
rá nézd mindazokra
akik még Istennek
hűséggel szolgálnak,
hallom a lelkemben
látom a szememmel,
szörnyű valóságát
végső ítéletnek
iszonyattal tölt el
mindaz ami látok
mindaz amit hallok,
a bűn sátorában
már zajlik a cirkusz
gyermeket áldoznak,
most fel az alvilág
gonosz királyának,
nincs új a nap alatt
koboldok boldogan,
ugatnak röhögnek
beteljesül újra,
mindaz mi már történt
az üdvtörténetben,
amit Ige írt meg
nagy szomorú szívvel
a gyermekeiket
Molochnak áldozták,
énekeltek hozzá
és táncoltak együtt,
kobolddal ördöggel
s vigadtak örömmel,
fertőzve az embert
fertőzve világot,
e fertelmes bűnnel
tűrte Isten tűrte,
egy darabig tűrte
prófétát is küldött,
hogy őket megmentse
ám azt is megölték,
figyelmeztetését
semmibe se vették,
tűrte Isten tűrte
türelemmel tűrte
ám mikor ezt látta,
felgyűrte ing ujját
és a tüzet küldte
e bűnös világra,
és az összes bálványt
és az összes embert,
kik bálványt imádtak
tüze elégette,
és a lakóhelyét
ahol a bűn lakott
tűzzel felperzselte,
ne nevessen lelked
ne csúfold az Istent,
így jársz te is Brüsszel
holnap tűzben égsz el,
a saját Molochod
amit örömödre
magad építettél,
az tesz tönkre téged,
Moloch megesz téged
és gyermekeidet,
tűzben fogsz elégni
mint Szodoma égett,
tűzben fogsz jajgatni
mint Gomorra népe
jajgatott a tűzben
mikor tűzben égett
ám az Isten szava
erkölcsi törvénye
megmarad örökre
megmarad örökre!
Tűz jár Ő előtte
és tűz jár mögötte,
hatalommal jön el
a tűznek Istene
és felperzsel mindent
mindazt, ami nem szent,
karja uralkodik
a nemzetek felett,
jutalma ott halad
a lába nyomában,
és Előtte járnak
győzelmi jelvények,
mert a lelke előtt
az összes nemzetek,
olyanok Előtte
mint vízcsepp a vödrön
éppen annyit érnek,
suhan lehelete
mozdul Isten Lelke
mozdul Isten keze
és lesöpri őket
felégeti őket
tűzzel mindörökre!