PÖTTÖM ÍRÓDEÁK
frissített vers -
tudd meg jó Barátom
én csak pici pöttöm
íródeák vagyok,
hallgatom és nézem
eltanulom tőlük
hogy, hogyan verselnek
kicsik és a nagyok,
költő óriások
szuper intendánsok,
s amit tőlük hallok
amit tőlük látok
szolgaként másolom
rögtön legépelem
rögtön lekopogom,
hát így mentek tudd meg
sokáig a dolgos
unott és elfáradt
munkás hétköznapok,
fárasztó hónapok,
ám egy nap Valaki
ajtómon kopogott,
ahogy beszólt ajtón
hangja ismerős volt,
láttam az árnyékán
küszöbön topogott,
arra várt a Vendég,
hogy mit válaszolok
hát ajtót nyitottam
beengedtem csendben
Őt, aki kopogott
és beszólt ajtómon,
sokat beszélgettünk
és sokat nevettünk
majd megkértem szépen,
hogy aludjon nálam
s ezt a beszélgetést
folytatjuk majd holnap ,
Ő ott maradt nálam
csendes éjszakára
áldott volt az álmom
álmomban azt láttam
a Vendégem keze
hogy megáldott engem
fölkente a lelkem
a szép versírásra
és a verselésre
reggel felébredve
én megkértem szépen
hogy maradjon végleg
és Ő maradt nálam
estebéd után is
majd ott maradt végleg,
Őt hallgatom csendben,
szüntelen azóta
így lettem “véletlen”
a kiválasztottja
önként és dalolva
versíró deákja,
Úrnak az apródja
a legnagyobb Költő
versíró pennája
versíró szolgája!
Én csak pici pöttöm
íródeák vagyok
nekem a pöttömnek
az-az áldás jutott,
hogy a költők közül
én a Legnagyobbat
csendben szolgálhatom,
a szolgálatomért
Tőle a legnagyobb
fizetséget kapom,
azt, hogy én minden nap
csak Őt hallgathatom,
Vele egyesülve
dalolhat a versem
dalolhat a dalom
mint legkisebb szolga,
ismeretlen író
ismeretlen költő,
én a Szent Istenről
verseket írhatok!
Dicsőség az Atyának
a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!
Amen!