BÁRHOL A VILÁGBAN
az élet a falun
más mint a városban
a falusi népek
nem járnak gyárakba
nem laknak panelban
nem élnek zsúfoltan
tisztább a levegő
az utcáik között
s a benzingőz helyett
halld fapipát szívnak
az idős emberek
köszönnek a kicsik
a suliba menet
köszönnek a nagyok
és kalapot emel
halld vígan kacagnak
az ovis gyerekek
jól ismerik egymást
falun az emberek
összetart a család
és szépen ünnepel
lásd segítik egymást
ha éppen szükséges
nyílik az orgona
szép fehér virága
és illatát ontja
lám ANYÁK NAPJÁRA
és előkerülnek
a kislányka blúzok
és én mint kisfiú
pantallóba bújok
állunk a dobogón
és mondjuk a verset
a szemünk integet
jó Anyánk szívének
Mamikák szemének
átadjuk virágunk
kapjuk a puszikat
cuppan az finoman
illata orromban
ma reggel hajnalban
bukkant fel az emlék
hogy ovis koromban
ezt így ünnepelték
emlékszem a dalra
Jó Anyám arcára
boldogan nézett rá
a pici fiára
az élet a falun
más, mint a városban
ám az Anyák szíve
lám ugyanúgy érez
a gyermeki lélek
nézd ugyanúgy szeret
és örökké emlékez
bárhol a világban
már anyák napjára
írtam ezt a verset
gombóccal torkomban
sírtam a sorokkal
a végére érve
nézd meg is könnyeztem!