BÁNAT ÉS A REMÉNY
NÉZD MA IS EGYÜTT JÁR
KÉZ A KÉZBEN JÁRNAK
BÚS SZÉP ANYÁK NAPJÁN
(frissített vers)
Bús hideg reggel van
még nem kelt fel a nap
csak az én szívemben
ébredt fel a bánat
ezen vasárnapon
éppen Anyák napján
támadt fel lelkemben
az emlékezéssel
támadt fel a bánat
és e versem sírva
pityeregve írtam
mert Rád emlékeztem
drága Édesanyám
sírva versed írva
demens lett a fejed
és az is maradtál
egyre inkább romlott
a te állapotod
egyre inkább kopott
szürke állományod
és ellopott tőlünk
feledékenységed
a Te betegséged
bezárult az ablak
jelenre és múltra
nem emlékszik lelked
nem emlékszik fejed
sem a fájó múltra
sem áldott jelenre
csak a pillanatra
már nem ismered meg
családtagjaidat
azt gondolja fejed
idegennel beszélsz
rémülettel tölt el
hogy bántanak téged
majd az idegenek.
amikor az ember
szép feje demens lesz
olyan mintha élve
sírba temetnék el
ráborul sötétség
lélek elméjére
minden emlékére
már nem emlékezik
senkire, semmire
és majd mindenkiben
ellenséget lát majd
a betegnek szeme
búsulok hát Érted
jó Anyám teérted
mert szavam nem érted
s nem ismersz meg engem
sem a családodat
sem a másik embert
sem barátaidat
búsulok Teérted
mert most elvett tőlünk
s bezárt börtönödbe
a Te betegséged
gonosz demens féreg
akkor is búsulok
nézd jó Anyám érted
ha ezt már nem érted
nem fogja fel eszed
mi történik velünk
mi történik Veled
csodálkozva nézed
miért könnyes szemünk
miért csuklik hangunk
hiszen szeretsz minket
és mind együtt vagyunk
otthon otthonodban
éppen úgy mint régen
mikor egy névnapra
Hozzád mind eljöttünk
együtt vacsoráltunk
együtt örvendeztünk
és együtt nótáztunk
kis családi lakban
a Te kis házadban
boldog énekelve
és boldog koccintva
kadarkás poharat
véve a kezünkbe
vígan énekelve
hálát adok érte
hogy a boldog múltra
bár csak pillanatra
emlékezik elméd
majd bezárul újra
emlék fényes kútja
s nem marad más benne
s nem marad más Benned
csak fájó sötétség
összezúzott tükör
csillámló kis fénye
majd az is kialszik
mint az ellobanó
csillagnak a fénye
s rád borul elmédre
a betegség sötét
félelmes sötétje
jó, hogy már nem hallod
jó, hogy már nem érted
miért sír a Fiad
miért sír Családod
zokogva körötted
Érted sírunk Anyám
kiáltva kiáltunk
égre az Istenhez
áldj meg Uram minket
s ments meg Uram minket
őrizd meg testünket
őrizd meg elménket
e rossz betegségtől
őrizd meg fejünket
őrizd meg lelkünket
a gonosz férgétől
érted sírok Anyám
Érted imádkozom
kiáltva kiáltok
ám de nem átkozom
én az Igaz Istent
Ki ezt megengedte
s nem gyógyította meg
Anyám beteg fejed
Szent keze Istennek
kiáltok és áldom
Igaz örök Istent
bár Őt sírva áldom
és sírva kiáltok
mert ösztönöz kobold
rám nyomást gyakorol
nem átkozza nyelvem
meg az Igaz Istent
kiáltozva áldom
minden alkalommal
Istennek a nevét
mikor zaklat kobold
rám nyomást gyakorol
áldás helyett átkot
mond halld az én nyelvem
az Igaz Istenre
bár a jó Anyámat
nem gyógyította meg
felnézek keresztre
menekül a beste
és áldja a nyelvem
ezerszer ezerszer
igaz örök Istent
Ki ezt megengedte
hiszen tudja lelkem
betegségeinket
és fájdalmainkat
és gyötrelmeinket
Ő magára vitte
Ő maga Hordozta
mindet elviselte
és megvallja nyelvem
imádom az Istent
mert tudja a hitem
láthatom majd újra
az én jó Anyámat
odafenn a mennyben
demencia nélkül
egészséges fejjel
s beszélhetek vele
újra nagy örömmel
mint régen beszéltünk
idelent a földön
egymással csacsogva
boldog nagy örömmel
imádkozzatok hát
fiak, lányok apák
és Őrá nézzetek
Aki megfeszített
Aki egy órában
nagypéntek délután
meghalva kereszten
elmerült halálba
elmerült sötébe
ám feltámadt az Úr
fényes harmadnapra
s az én lelkem hiszi
az én hitem tudja
láthatom Anyámat
húsvétnak fényében
én boldogan újra
ott állva trón mellett
láthatom Őt újra
és Isten trónjánál
megismer majd Anyám
megismer Ő újra
újra és halld végleg
többé nem felejti
el Anyám nevemet!
Dicsőség az Atyának
a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és Mindörökre!