ASSISI SZENT FERENC
ÉS A VILÁG RENDJE
vízirigó kövön ugrál
csobog körül a patak,
örül rigó a reggelnek
füttye ébreszt erdőt mezőt,
vadat és a halakat,
bukik rigó a víz alá
vadászik a víz alatt,
jobban úszik mint a béka
elkapja a halakat,
mikor feljön a felszínre
fickándozik a csőrében,
fogott pisztráng teste farka
ugrik rigó ki a partra,
ül a madár vissza kőre
és lenyeli a halat,
ám a szeme közben figyel
loccsan a víz alatta,
éhes vidra csak arra vár
bukjon rigó újra vízbe,
újra halat keresve
s majd a vidra levadássza,
mert a patak társbérlet
joga van ott mindenkinek,
arra, hogy épp ott éljen
és vadásszon, hogy ha éhes,
ez az élet, erdő, patak
szent örökös törvénye,
és az élet igazsága
teremtett rend szépsége
fent a patak fellegvárban,
él a Törvényhozója
törvény pálca a kezében,
suhint egyet pálcája
vigyázzban áll patak pisztráng,
és az éhes nagy vidra
minden állat nézd szót fogad,
patak parton és az erdőn
a nagy Törvényhozónak,
a természet törvényének
és így őrzik meg a rendet,
engedelmesség által
csak az ember oly ostoba,
mert beteg az akarata
nem fogad szót az Istennek,
Aki mindent teremtett
felborítja, elpusztítja,
kizsarolja, megsarcolja
a teremtett ősi rendet,
a teremtett világot,
mérgezi az erdőt vizet,
hazugsággal a lelkeket
nincsen Isten a mennyekben,
rigó vígan fütyöl tovább
nem hallgat a hazugságra,
nem hallgat az ostobára
sajnálja a buta embert,
kinek elment az esze
és elveszett a hite,
mert a rigó, amikor még
benne élt a tojásban,
látta az ő Teremtőjét
megáldani a magot,
és Teremtő életet
oltott adott és lehelt,
tojásban a testébe
ezért fütyöL rigó lelke,
hálásan a patakparton
boldogan a zöld erdőben,
most és mindörökre
csak az ember ki e csodát,
halld maga is átélte
anyjának a méhében,
felejti el ezt a csodát
tagadja meg az Istent,
s nem dicséri Élet Urát
hálásan az életéért,
hálásan, mit érte tett
tanulhatunk a rigótól,
dicsőítést, hálaadást
erdőtől és állatoktól,
és Assisi Szent Ferenctől
szívből jövő imádást,
ki versében Nap Himnuszban
áldotta és imádta,
Szent Teremtő Istenét
mikor Ferenc reggel felkelt
hallotta a rigó füttyét,
Alvernának szent hegyén
társult rigó énekéhez,
kitárva a két kezét
dicsérve a Teremtőjét,
meg is kapta a stigmákat
Istentől Ő jutalomként,
mert oly szent életet élt
októberben harmadikán,
lesz Ferencnek ünnepnapja
én már most Rá emlékezem,
hálásan a szívemben
ez írással, e versemmel,
szeretettel Őróla
köszönöm a Szent Istennek,
ki Ferencet nekünk adta
hogy legyen a példaképünk,
közbenjárónk életünkben,
hogy példáját kövessük
és imáit kérhessük,
hogy Krisztushoz hasonlóvá
ezáltal mi lehessünk,
s életünknek végóráján
mi is mennybe mehessünk!
Dicsőség az Atyának
a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!
Köszönet és hála
Szent Assisi Ferencnek,
akit egész nagy világon
ismernek és szeretnek,
köszönet és hála
példaadó életéért,
Istennek a szent stigmákért
Ferencnek az életéért!