AZ ÉHES MÉHECSKE
kirepült az éhes
méhecske a kasból
édes nektárt gyűjtsön
ontó virágoknak
illatos kelyhéből
hordja is a nektárt
szorgalmasan méhe
nem fárad a szárnya
nem fárad a szíve
mindig pempőt eszik
ez a reggelije
és a vacsorája
erőt ad az néki
dolgozik boldogan
oda vissza repked
kaptár gazdagodik
a kaptárt lemérve
Méhész örvendezik
növekedett súlya
huszonöt kilóval
majd pörgetés után
viszi a piacra
ott nagy a keletje
mindenféle méznek
ismerik a Méhészt
rég megbíznak Benne
sokat visznek Tőle
és nagy az öröme
az ügyes Méhésznek
mert nagy a forgalma
eszik az emberek
a sokféle mézet
készül a sütemény
szereti a gyermek
szereti a felnőtt
mézzel édesített
szép süteményeket
és a lépes mézet
nézd röpül a méhe
mézlegelőt keres
és rátalál egyre
amit még nem ismert
ahol még nem gyűjtött
vonzza az illata
mely a legédesebb
mit eddig tapasztalt
rátalál az Úrnak
szenvedő Testére
mézédes sebére
táncol társainak
jöjjenek mind gyorsan
mindet hordják haza
meleg kaptárukba
mert ilyen jó mézet
nem látott a világ
nem evett még méhe
sem a fiasítás
nem hordott kaptárba
egyetlen cseppet sem
mert először adta
ezt édességet
Istennek a Szíve
és mézontó sebe
nézd most a világnak
s az Istenre éhes
kereső embernek
nagy ámulatára
világ sebeinek
a gyógyulására
befészkel a méhe
Jézusnak Szívébe
ő már nem tér vissza
a méhes kaptárba
jobb neki itt lakni
Szívéből jól lakni
Szívében lakozni
mint kint a világban
ahol háború van
és nincsen szeretet
s nincsen virágmező
csak az aknamező
mindet eltaposta
a gonosz koboldnak
rontó akarata
katonák bakancsa
harckocsik lánctalpa
nagy pénteken így ír
verset a pap keze
Nagypénteken felsír
a papnak a lelke
szól, mint Jeremiás,
aki halld azt mondta
jobb volna meghalni
kár volt megszületni
mint bolond világban
gonoszok közt élni
élve elkárhozni
az ördögök közé
a pokolra jutni
örökké szenvedni
halld nincsen még vége
a számonkérésnek
a jogos panasznak
azt mondják a népek
halld most a Méhésznek
ez volt a legjobb méz
amit eddig hoztál
miért rejtegetted
mert ezt kellett volna
már az első napon
a piacra hozni
azt mondja a Méhész
erről ő nem tehet
most kapta a paptól
a mézelő verset
kérdezzék meg tőle
hogy azt hol szerezte
mely mezőn gyűjtötte
a papnak a lelke
így válaszolt a pap
mindig ontja vérét
vérében a mézét
vérmezőre járnak
lelkemből a méhek
ott gyűjtik a nektárt
édesítik versem
neked nem kell venni
a piacról mézet
elég ha fogyasztod
elég ha ezt eszed
a mézédes versem
és ha megkóstolod
mindig innen viszed
ezt az édességet!