A SZÍNEVÁLTOZÁS
OKA ÉS CSODÁJA
nézd elindult Jézus
felfelé a hegyre,
oly gyorsan ment az ÚR
két szép erős lába
sietve lépkedve,
fel a legszebb hegyre
hogy a tanítványok,
lemaradtak Tőle
pedig ők is erős,
és nézd csupa izmos
jó halászlegények,
voltak életükben
a civil életben,
mégis lemaradtak
úgy sietett az Úr,
fel találka helyre
a hegy tetejére,
mert lehetett látni
hogy már közeledik,
az a fényes felhő
a hegy tetejéhez,
Jézushoz közelebb
s vele az árnyéka,
a fényes felhőnek
mely megdobogtatta,
mely tudd betakarta
Jézusnak a fejét,
Jézusnak Szívét
s betöltötte Lélek
Őt boldog örömmel,
egész emberségét
egész Istenségét,
sietett hát Jézus
mert tudta a Lelke,
felhőben az Atyja
kíván találkozni,
kíván beszélgetni
egyetlen Fiával,
kit nem látott régen
és nem beszélt vele,
immár harminc éve
persze, hogy lélekben,
együtt voltak mindig
és mint Isten beszélt,
Isteni Fiával
mikor csak lehetett,
minden alkalommal
mégis más egy kicsit,
most nem Lélek által
hanem személyesen,
találkozhat Vele
szép emberségében,
és beszélhet Vele
mint Isten emberrel,
és az emberből halld
válaszolhat Isten,
szerelmetes Fia
Istennek Atyjának,
eltöltötte Atyát
eltöltötte Fiát,
ezen gondolatra
a közös Szentlélek,
a három Személyben
bordal örömével,
ragyogó áradó
szerteszét sugárzó,
dicső szeretettel
dicsőséges fénnyel,
máris leszállt felhő
a hegy tetejére,
és beszélt Fiához
beszélt a Fiával,
a fényes felhőben
a Teremtő Isten,
a szerető Atya
és amíg Ő beszélt,
a felhőnek Lénye
leszállt a Fiára,
a Szerelmetesre
Atyjának a Lelke,
s betöltötte fénnyel
dicsőséges fénnyel,
és a benne élő
elrejtezett Istent,
menny dicsőségével,
és ragyogott minden
kívül is belül is,
oly dicsőségesen
hogy megvakult tőle,
leskelődő kobold
mind a kettő szeme,
ám a tanítványok
dicsőségben látták,
dicsőültnek látták
embert az Istenben,
ijedt tanítványok
odafent hegyen,
dicsőültnek látták
Istennek a Fiát
hófehér ruháját,
menny arany palástját
majd lelkük még jobban,
megijedt és rettent
mikor meghallották,
Istennek a hangját
szólni a felhőből,
bár mind megrettentek
ám mégis füleltek,
ők mégis figyeltek
Bat Kolnak hangjára,
s mindent megjegyeztek
azt is mit hallottak,
azt is amit láttak
azt is mit lefelé,
jövet le a hegyről
Jézus mondott nekik,
és Tőle hallottak
mindent megjegyeztek,
és csak sokkal később
értette meg fejük,
értette meg lelkük
Jánosnak, Jakabnak,
Péternek az esze
Péternek a lelke,
mindez azért történt
hogy szerető Atya
a szerelmes Isten,
ki előre tudta
szenvedni fog Fia,
Őt megerősítse
a szeretetével,
és még utoljára
láthassa szép Fiát,
emberi alakban
és természetében,
és megerősítse
Őt emberségében
mielőtt szenvedne,
biztosította Őt
ahogy itt van Ő most
Jézussal a Hegyen,
úgy lesz ott is Vele
fent a másik hegyen,
s gondoskodott arról
egyetlen szép Fiát
töltse be a Lélek,
hatalmas örömmel,
dicsőség fényével
mielőtt szenvedne,
láthassa önmagát,
mint megdicsőültet,
Istent az emberben
feltámadás után,
még jobban köszönték
tudd a tanítványok,
Jézusnak, hogy őket
felvitte a hegyre,
átélhették mindezt
Vele együtt hegyen,
mielőtt ők Jézust
látták volna Uruk,
Golgotán szenvedve
kereszten megölve,
bár látták sebeit
és látták kínjait,
a lelkükben mégis
ők arra gondoltak,
mit a hegyen láttak
pár nappal korábban,
ez az élmény ez a látás
olyan erőt olyan hitet,
adott tanítványoknak
kiválasztottaknak,
magukban ujjongva
köszönték hálásan,
Jézus ajándékát
megengedett látás,
mennyei hatását
és tapasztalatát,
nem feledték ők el
ezt az élményt sosem,
és nagypéntek után
ezzel vigasztalták
a többi tanítványt,
akik nem voltak ott
mert nem is lehettek,
ám a vigasztalást
többiek örömmel,
boldogan fogadták
hálásan hallgatták,
velünk is hasonlót
cselekszik Istenünk,
mielőtt szenvedünk
miközben szenvedünk,
emlékeztet minket
a Szent Paraklétosz,
Vigasztalás lelke
mi is láttuk Jézust,
számtalanszor sokszor
Őt megdicsőülten,
menny fényes oltáron
a Szent Hostiában,
számtalanszor sokszor
szentségimádásban,
Glóri HallelujaH
köszönjük Istennek,
az örök Atyának
köszönjük Jézusnak,
megváltó Urunknak
köszönjük Léleknek,
hogy minket így szeret
hozzánk ily kegyelmes,
az Irgalmas Isten
Glóri Hallelujah,
most és mindörökre!