A SIRATÓFALNÁL 2.
lelkemben ott élek
szép Jeruzsálemben,
bár testem máshol él
nézd vissza fut hozzá,
lelkemnek emléke
lelkem szeretete,
a lelkemnek kedves
és édes öröme,
fényes Jeruzsálem
szeretem a neved,
szeretem a szíved
és az ígéreted,
amit JáHveH Lelke
lehelt Jeruzsálem,
örömmel szívedbe
üdvtörténetedbe,
csodálom tornyaid
járok falaidon,
sétálok boldogan
Városod utcáin,
s a lelkem örvendez
tálitom testemen
örömmel lengedez,
mert fúj a Szentlélek
és szól a lelkemben
Messiásnak hangja:
arra vár a lelkem
arra vár a lábam,
szeressétek egymást
szívbéli egységben,
s ha ezt megélitek
ha ezt megteszitek,
máris indul lábam
táncoló örömmel,
máris indul Lelkem
daloló Nefessel
a mennyből a földre,
és átlép a lábam
fényes Aranykapun
és rálép a lábam
az arany utcára,
a tömjén illata
követi lábamnak
majd minden lépését,
füst száll fel az égre
az ősi templomból
az ősi romokból,
betölti a várost
az egység Istene,
Jahve jelenléte
és indul a népe
népének a lába,
népének a lelke
daloló örömmel,
ujjongó lélekkel,
mert beteljesedtek
a jövendölések,
nyitva áll a kapu
hírös aranykapu,
mely régóta várja
szomjasan éhesen,
szerelmes édesen
hogy lépjen át rajta,
a Messiás lába
felzúg az orgona,
dalol a harsona,
és tutul a hangja
a boldog sófárnak,
mert beteljesedtek
a kijelentések,
így jön el a vége
a világvégének,
és leszáll a földre
a szép Jeruzsálem,
a kőfalnál gajdol
gyermek és a felnőtt
világ minden népe,
hálát ad a lelkük
majd a Teremtőnek,
elküldte a Fiát
a mennyből a földre,
beteljesült Shabbat
ősi szép reménye
ősi ígérete,
beteljesült minden
eljött a Messiás,
világ fölvétetett
az örök szép mennybe,
véget ért gajdolás
a Sirató Falnál,
véget ér ugatás
pokol tornácál,
nem ugat a kobold
pokol tornácánál,
mert bezár a pokol
nem fogad be többé,
kárhozott lelkeket
mert Istennek örök,
dicsősége lebeg
a nagy vizek felett,
felkapom tálitom
felkapom a sábeszt,
futok a kőfalhoz
az arany kapuhoz,
hangosan könyörgök
és nyögve gajdolok,
sietve hódolok
szívemben imádva,
én is vágyakozom
kiáltok az Úrhoz
Messiás Királyhoz,
és kérem az Úrtól
kőfal Királyától,
ne hagyjon itt engem
idelent a földön,
hiszen az én lelkem
mindig ŐT imádta,
mindig ŐT szerette
egységet kereste,
a kőfal Istenét
a szívem szerette,
a nyelvem hirdette
és a Jödid Nefest,
gyakran imádkozta
gyakran énekelte,
a Messiást váró
egységet szerető
papi szívem lelke,
lenyúlt értem Isten
meghallgatott engem,
mert meglátta rajtam
hogy jó zsidó vagyok,
s mint jó keresztény pap
jó a tanításom,
az egységet élve
a Messiást várom,
és magához emelt
megcsókolta arcom,
megáldotta lelkem
Az Akit imádok,
azóta ott élek
a Város szívében,
minden nap átlépek
a Város kapuján
s lenézek a földre,
látom leviatánt,
a tíz fejű sárkányt,
boldogan táncolnak
és boldogan élnek,
az ősi vizekben
és békében élnek
szörnyek a lelkükben,
már nem őrzi senki
a mennynek kapuját,
éjjel is nappal is
az tárva nyitva áll,
nyitva áll a kapu
s a Báránynak fénye
Bárány jelenléte
betölti teljesen
az arany utcákat
s szép Jeruzsálemet
MOST ÉS MINDÖRÖKRE!
GLÓRI HALLELUJAH!
MOST ÉS MINDÖRÖKRE!