CSIPKEBOKOR
SZENT REMÉNYE
olyan közönséges árva
szúrós szürke kis bokor ez,
hogy ha arra sétálsz éppen
őt tán észre sem veszed,
körülötte nézd a gaz nő
pedig nem esik ott eső,
a bokornak ez a titka
olyan, mint a bűnnek titka,
ám ha mégis észreveszed
bokrát inkább elkerülöd,
hogy ha állat nézd rátipor,
és törékeny zsenge növényt
és a zsenge hajtásait,
állat lába megtapossa
bele földbe bele sárba,
és azt ami abból marad
nézd boldogan sanyarintja,
a legelő nyáj és gulya
ember pedig ha erre jár,
elkerüli puszta bokrát
pásztor gulyás nem teheti,
hogy e bokort kikerüli
mert szét van az úgy terülve,
mint sivatag apró köve
mint a puszta apró füve,
mikor által hajtja pásztor
nyáját vagy épp a gulyát,
vérzik keze és a lába
embernek és az állatnak,
szakad gúnya és a ruha
bőg a marha szúr a tüske,
és az embernek halld szava
halld már nem csak a marháját,
a bokrot is szidja vágja
mérges pásztor átkos nyelve,
ámbár a jó csipkebokor
halld nem tehet ő minderről,
mert ilyenné tette őt halld
az első szép emberpárnak,
bűne és tudd annak átka
és azóta nyögi világ,
e bűnnek a súlyos átkát
ám e bokor tudd meg mégis,
a történtek ellenére
rendületlen hittel várja,
és töretlen szent reménnyel
várja,várja ígéretét,
várva várja az eljöttét
a sivatag Istenének,
hogy egyszer majd szent tüzet lát
sivatag és puszta népe,
égi tűztől bokor ága
lángolni fog sivatagban,
lángolni fog pásztor előtt
aki térdel majd előtte,
és maga is szent tűzben ég
hiszen halld a nagy sivatag,
ezt a regét suttogja rég
fűnek fának a bokornak,
legelőnek és a nyájnak
és a nyájak pásztorának,
sok sok évszázadok óta
eljön a nap s majd erre jár,
tűz Istene,és egy pásztor
csipkebor s a sivatag
meglátjátok tűzben lángol,
körötte a jó barátok
és a többi csipkebokor,
csipkelődve kigúnyolják
a hitét s a reményét,
csipkebokor tüzét létét
és majd bolondnak csúfolják,
mert állítja látta látta
és a Szavát ő hallotta,
és a szeme épp őt látta
Tűz Istenét a bokorban,
hallgat még most csipkebokor
tudd ő csendben mindig hallgat,
nem válaszol maró gúnyra
állja bokor ezt a sarat,
alázatos nyelve hallgat
úgy állja a szidalmakat,
mint a szikla mint a bástya
rendületlen hittel várja,
rendületlen hittel tudja
hogy egy nap majd égi tűzben,
lángol bokor és az ága
és a pásztor ki épp akkor,
legeltet majd künn pusztában
mindezt látja, mindezt hallja
és a nyelve mindezt vallja
alázattal térdel pásztor,
ő maga is tűzben lángol
és akkor amint írva vagyon,
csipkebor tűz lángjában
megjelenik Tűz Istene,
sivatagban künn pusztában
lángol bokor lángol puszta,
lángol pásztor letérdelve
lángol hite nagy boldogan,
beteljesült az ígéret
beteljesült minden Ige,
eljött hozzánk Tűz Istene
eljött hozzánk lángoló hegy,
a tűz hegynek Szent Istene
ki szavával megígérte,
hogy elhozza tüzet földre
és égni fog e szent tűzben,
puszta, bokor és az ember
mind ki Őtet befogadja,
hittel az ő életébe
megtestesült ígéretet,
megtestesült emberré lett
megtestesült Gyermek Istent,
a hit által életébe
glóri glóri hallelujah,
most és mindörökre
halle halle hallelujah,
glóri glóri hallelujah
Dicsőség halld az Atyának,
Fiúnak és Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!