Az erkölcs ipari forradalma – kényszeríteni a gyermekeket, hogy felnőttek legyenek „Készülj fel egy jobb világra” – ordítja egy tematikus gyermekpark szlogenje, amely néhány évvel ezelőtt jelent …több
Az erkölcs ipari forradalma – kényszeríteni a gyermekeket, hogy felnőttek legyenek
„Készülj fel egy jobb világra” – ordítja egy tematikus gyermekpark szlogenje, amely néhány évvel ezelőtt jelent meg először. A park, amint azt Dr. Anthony Esolen felvilágosító könyve, Az élet kényszer alatt leírja, egy álomvilág, ahol a gyerekek úgy tehetnek, mintha felnőttek lennének. Nem szokásos módon lehet látni itt fiatal lányt, aki úgy tesz, mintha pelenkát cserélne a babájának. Inkább egy kitalált felnőttkori szerepjáték, de új, „produktív” módon. Esolen elmagyarázza ezt a tematikus parkot:
„A felnőtt foglalkozásokban eljátszott szerepjáték révén olyan „fizetést” kapnak, melyet „a központi bankban lehet letétbe helyezni, és valódinak tűnő betéti bankkártyával elkölteni” – a 20 százalékos „adó” levonása után. [...] Minden évben szülők milliói viszik el gyermekeiket ebbe a tematikus parkba, boldogan fizetik meg a nagy belépődíjat, hogy gyermekeik tudjanak... mit? El tudják foglalni így helyüket egy futószalag mellett, vagy csomagokat szállítanak, vagy gyorsételt készítenek, vagy műanyagot gyártanak, hogy elég pénzt keressenek ahhoz, hogy felhalmozzák a legújabb kütyüket, és befizessék adójukat egy láthatatlan kormányzati nagyúrnak. Itt látjuk a szilárd elkötelezettséget a hasznosság zsarnokságára” (16. o.).
Teljes cikk
„Készülj fel egy jobb világra” – ordítja egy tematikus gyermekpark szlogenje, amely néhány évvel ezelőtt jelent meg először. A park, amint azt Dr. Anthony Esolen felvilágosító könyve, Az élet kényszer alatt leírja, egy álomvilág, ahol a gyerekek úgy tehetnek, mintha felnőttek lennének. Nem szokásos módon lehet látni itt fiatal lányt, aki úgy tesz, mintha pelenkát cserélne a babájának. Inkább egy kitalált felnőttkori szerepjáték, de új, „produktív” módon. Esolen elmagyarázza ezt a tematikus parkot:
„A felnőtt foglalkozásokban eljátszott szerepjáték révén olyan „fizetést” kapnak, melyet „a központi bankban lehet letétbe helyezni, és valódinak tűnő betéti bankkártyával elkölteni” – a 20 százalékos „adó” levonása után. [...] Minden évben szülők milliói viszik el gyermekeiket ebbe a tematikus parkba, boldogan fizetik meg a nagy belépődíjat, hogy gyermekeik tudjanak... mit? El tudják foglalni így helyüket egy futószalag mellett, vagy csomagokat szállítanak, vagy gyorsételt készítenek, vagy műanyagot gyártanak, hogy elég pénzt keressenek ahhoz, hogy felhalmozzák a legújabb kütyüket, és befizessék adójukat egy láthatatlan kormányzati nagyúrnak. Itt látjuk a szilárd elkötelezettséget a hasznosság zsarnokságára” (16. o.).
Teljes cikk