ELUTASÍTOTTSÁG
ÉS ELVIRA NŐVÉR
sokan vannak azok
szerte a világban,
akiknek a lelke
éppen ettől szenved,
mert ezt a nagy sebet
kapták az élettől,
családtól, férjüktől
gyermektől, főnöktől,
soká tart a bánat
mely emészti őket,
soká és hosszan tart
sebnek gyógyulása,
tudd az életükben
nem szabad e sebet,
gyógyszer nélkül ,hagyni
mert el fog fertőzni
és fekélyesedni
fekély egyre nagyobb,
lesz lélek sebében,
elhal a lelkének
a fekélyes része,
már nem tud szeretni
az elutasított,
jó ha nem gyűlöli
jó ha nem átkozza,
másik ember nevét
és annak életét,
aki ezt okozta
és akitől lelke,
ezt a sebet kapta
van erre a sebre,
megoldás és gyógyszer,
a modern tudomány
a modern lélektan,
gyógyszerezi őket
hogy depi lelkükben
ne mélyüljön az el,
legyen bennük erő
némi kicsi derű,
elviselni mindezt
például egy gyermek,
kit anyja eldobott
mikor megszületett,
egész életében
hordozza e sebet,
s az elutasított
kinek fáj e sebe,
és egész élete
könnyen és halld gyorsan,
áldozata s rabja
lesz a szenvedélyek,
közül bármelyiknek
mert a szenvedélye,
mikor betölti azt
s kielégül benne,
enyhíti a sebe
fájdalmát lelkében,
+Elvira nővérnél
tudd sok ilyen ember,
lakott gyógyulgatott
lakik gyógyul ma is
együtt Medjugore,
AZ ÉLET MEZEJE
közösségi házban,
melynek ismert neve
Campo de la Vita
ahol ők halld lassan
s bizony fájdalmasan,
gyógyulgatnak ebből
lassan ám biztosan,
Nővérnek módszere
ima és a munka,
terápiája volt
és ugyanaz ma is,
amit megszentelt halld
a napi szentmise,
és a beszélgetés
egymással Nővérrel,
és a Szent Istennel
s így tudnak gyógyulni,
szenvedélyeikből
elutasítottság
fekélyes sebéből,
kora reggel kelnek
fiúk kőbányában,
lányok bent a házban
mosodában kertben,
dolgoznak s változnak
közben csendben lassan,
szinte észrevétlen
sebükből gyógyulnak,
halld a silentio
az az egyik legjobb,
ötlete Nővérnek
mert ott nincsen tévé,
semmiféle ilyen
ami áldott csendet,
lelkük gyógyulását
zavarhatná ottan,
a másik ötlete
és másik gyógyszere
humor és a derű,
az áldott Nővérnek
kacagnak nevetnek,
vígan énekelnek
miközben fáj lelkük,
ám akaratukkal
nem az érzésekre
figyelnek ők közben,
keserű pirulát
is beveszi ember,
mert tudja az esze
ettől gyógyul majd meg,
ha megsebzett téged
elutasítottság,
dicsőítés tudd meg
és minden imádság,
keserű pirula
ekkor még lelkednek,
ám ha nem veszed be
ám ha nem teszed meg,
akkor mi segít majd
s mitől gyógyulsz majd meg,
zseni volt a Nővér
áldott tehetséges,
hogy tudta vezetni
és erre rávenni,
Ő a szenvedőket
volt rá karizmája,
mit Istentől kapott
s nem lopta a napot,
ezerrel dolgozott
értük imádkozott,
vezette a Házat
arca és a lelke,
szent tűztől ragyogott
boldog volt a lelke
hogy Ő segíthetett,
köszönte Istennek
köszönte Gospának,
Campo de la Vita
Az Élet Mezeje
közösségi Házat,
közösségi helyet
ez a Ház létezik,
és dolgozik ma is
és ma is befogad,
olyan betegeket
akiknek a sebe,
elutasítottság
és ebből adódón,
beteg és fekélyes
és szenvedélybeteg,
lett tudd az ő lelkük
az ő életükben,
Köszönet és hála
Kegyelmes Istennek,
Elvira Nővérnek
szívük jóságáért,
s annak irgalmáért
befogadták őket,
gyógyították őket
türelemmel szeretettel,
elutasítottak
lelke iránt érzett,
erős szeretettel
erős szenvedéllyel,
Laci atya mondta
áldott püspök atya,
Szent Imrében régen
amikor egyik lélek,
arról panaszkodott
hogy ő elutasított,
és úgy fáj a sebe
és úgy fáj a lelke,
hogy nem bírja azt ki
belegebed lelke,
nevetett a Püspök
sajnálkozás helyett,
ujjával a Püspök
rámutatott tudjad,
a Megfeszítettre
s azt mondta derűsen,
Püspök a Betegnek
tudd mind azok vagyunk,
elutasítottak
mind sebzettek vagyunk,
ám mi nem nyafogunk
nézz fel a keresztre,
a Megfeszítettre
ő volt a legelső,
Ő volt a legnagyobb
Szenvedő kit élet,
s a pribék emberek
elutasítottak,
földi életében
nem átkozott senkit,
nem is panaszkodott
nem is hibáztatott,
Ő csak annyit mondott
szenvedve csendesen,
Atyám arra kérlek
bocsássál meg nekik,
nem tudják mit tesznek
nem tudják mit tesznek,
ha nagyon szenvedel
nézz fel a keresztre,
s imádkozd ugyanezt
s megkönnyebbül terhed
gyógyulni kezd sebed!
Dicsőség az Atyának
a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!