A KOBOLD CSAPDÁJA
csókot teremnek a hegyek
szerelmet a dombok halmok
rám várnak és integetnek
a magasba máris mászom
nincs kötél a derekamon
meredélyen egyensúlyoz
szerelemnek súlyos vágya
a szívemnek két kapuja
tárva nyitva csókját várja
a csók helyett sasok jönnek
látom már hogy becsaptak
sasok látom rám vadásznak
ez volt a ravasz koboldnak
a pap szívének állított
hőn szerelmes jó csapdája
ő volt az ki integetett
szerelemmel hitegetett
gyanútlanul lépre mentem
vágyaimtól vezérelten
most fizetem meg az árát
ha elrabolnak a sasok
rabszolgaság vár koboldnál
mire mindezt átgondoltam
bűnbánatban mindent bántam
sóhajtozva kértem Istent
bocsássa meg vétkezésem
zavarja el a sasokat
mert letépik a karomat
és kitépik a szívemet
mivel szeret akkor a pap
mivel írom a versemet
kértem Tőle olyan lelket
kértem Tőle olyan szemet
amely sokkal figyelmesebb
és a megkülönböztetés
úgy él benne mint a napfény
megérkezett az ajándék
vele együtt tűz és a fény
fényben látom a szeráf ég
sasok helyett szeráf tüze
rabolja el a szívemet
és kitépi kiégeti
szívemből a bűn gyökerét
felgyújtja nézd a lelkemet
bűn gyökere tűzben ég el
Uram Isten mily nagy vagy Te
mily régóta kértem én ezt
felhasználtad a koboldot
hogy ő engem hegyre csaljon
kicserélted a csapdáját
meghallottad szívem vágyát
betöltötted papod álmát
ne csodálkozz Versolvasó
ha azt hallod órákon
hogy én fújom a glóriát
és zengem a szent hozsannát
s dalolom a hallelúját!