AZ ÖREG OROSZLÁN
verseimmel életemmel
azt hirdetem azt éneklem
ami ebben a világban
nézd legjobban szükséges
és örökké fogyhatatlan
mert ezt Isten maga mondta
mindenkinek parancsolta
és nem vonta azt még vissza
halljátok meg teremtmények
hogy az Isten szeret minket
ne csak szóval mondogassad
hogy te hiszel az Istenben
tetteiddel életeddel
bizonyítsad hogy ez így van
mint oroszlán aki figyel
mikor jön a préda közel
úgy keresem a lelkeket
levadászom bűneiket
hirdetem az üdvösséget
az ingyenes szeretetet
ordítok mint jó oroszlán
hangom szelíden körbejár
és a lelkem nézd a versem
városokon pusztákon át
messzire száll és olvassák
laptopokon táblagépen
hallgatják a verseimet
látom én is sajátomon
kik jártak az oldalamon
hol kattintnak a blogomra
hányan nézik verseimet
világ mind a négy tájáról
látogatják mit felteszek
ezért küldöm verseimet
ezért írom a blogomat
visszhangozzék a lelkükben
maradjon meg a fejükben
hogy az Isten szeret minket
megbocsátja bűneinket
ha majd egyszer megöregszem
mint oroszlán aki elmegy
meghalni a bozótosba
én is megyek valahova
elfekszem hol Isten ott van
ha megtalálsz onnan tudod
én vagyok az, fejem felett
emlékoszlop,
oszlop alatt egy nagy kő van
s arra írtam
nagy betűkkel,
ott fekszem az oszlop alatt,
fejem alatt verspapír van
vándor ki ezt elolvasod
írd meg rólam a bordalod
ismeretlen ember vagyok
ki össze vissza gagyogott
ám versében tűz lobogott
támadták őt a koboldok
de megvédték az angyalok
messze futnak a gonoszok
messze futnak a morgoncok
mert a verse most is ragyog
mint pusztában az angyalok!