A KIFOSZTOTT SZENT KARÁCSONY
ÉS AZ ATYA KENÓZISA
Atyánk lelke gazdasága
és lelkének nagy öröme,
az egyetlen szerelmetes
teremtetlen szép Szent Fia,
mégis adta mégis küldte
szerelmetes Egyetlenét,
hogy elvegye világ bűnét
ezért könnyes a karácsony,
angyal könny ül nézd a fákon
fenyő ágán Atya könnye,
mint a jégcsap olyan fényes
szeretettől forog körbe,
megindultan megszédülten
lemondása a Fiáról,
elküldése le a földre
ahol majd a bölcső után,
vár reá a szenvedése
Atya szívét összetörte,
e szeretet és a kínja
megindítja hívő lélek
szívét és a szeretetét,
mert az ilyen szeretetnél
amely lemond Egyetlenről,
a másiknak a javára
nincsen nagyobb a világon,
karácsonynak ez a titka
Atya lelki szabadsága,
hogy a Fiát szeretetből
mindörökre nékünk adja,
ezért könnyes jászol s párna
mert az Atya Őt siratja,
miközben mi örvendezve
hálát adva énekelünk,
szeretetünk és a hitünk
karácsonynak ez a titka,
mindörökké erősíti
minden évben gazdagítja,
titka velünk azt tudatja
áron váltunk boldogokká,
áron váltunk gazdagokká
karácsonykor a jászolnál,
míg az Atya és Szent Fia
mindketten halld szegény lettek,
önmagukat kifosztották
kincseiket nekünk adták,
hogy ünnepünk és életünk
önmagukkal gazdagítsák,
ezt ünneplem pap szívemben
hálát adva minden évben,
ezen nagy szent kenózisért
ezen nagy szent szenvedésért
Ők szegényen mi meg gazdag,
Ők hallgatag mi meg dalban
Ők sötétben mi meg fényben,
ünnepeljük a karácsonyt
glóri glóri hallelujah!