Falunapi ünnepi beszéd - Lázár feltámasztása.
Odaállok hiben Jézus mellé mindazokkal együtt, akik hajlandóak velünk együtt dicsőíteni szemben a halállal és együtt magasztaljuk az Atyát azért amit tenni fog és azért mert mert tudjuk, hogy már meghallgatott minket. Azért tudjuk, hogy már meghallgatott, mert az engedelmességben ugyanazt tesszük Jézussal, amire Ő példát és parancsot és küldetést adott.Ezért tartunk egyre több dicsőítést a szentmisék után is, mert közben a halottak sírkövei elgördülnek és feltámadnak. Szeretem és köszönöm ezt a rolling stoneos sírfelforgató szolgálatot és temetőrombolós küldetést. Köszönöm, Atya, köszönöm Jézus, köszönöm Szentlélek! Alleluja! A beszéd elején utalok a kételkedő gyászolók alapján azokra, akik az én éeletemben is a szemére vetik az ÚRnak, hogy hát nem tudta volna megakadályozni, hogy ne legyek újból rákos? Isten megengedte, hogy élve bekerüljek a halál börtönébe ahol befejezett tény volt, ezzel a diagnózissal csak idő kérdése, hogy rám csikják a követ. Az ÚR azonban beteljesítette rajtam az Ő Igéjét:
Zsoltár68. 21."A mi Istenünk szabadító Isten, s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket."
Tudta, hogy ha így tesz velem, akkor hálás leszek és szenvedélyes örömmel fogom elvállalni a Tőle kapott temető felforgató munkát, hogy mások sírja elöl elhengerítsem a sírkövet. Én csak a kövek elhengerítésének munkáját végzem, a feltámasztásokat pedig Jézus alleluja!