A SZŐLŐMUNKÁS
kimegyek a piactérre
téblábolnak munkások
arra várnak, hogy valaki
szőlőjébe munkát adni
elvigye a napszámost
én is beállok a sorba
téblábolok egész nap
mielőtt a napnak vége
kiválaszt a Gazda szeme
és elvisz a szőlőjébe
sok éve már ott dolgozom
minden nap fárad a kezem
és elfárad derekam
most vagyok a legboldogabb
én nem kérem a napszámom
mennyi járna nem számolom
nekem kéne még fizetnem
azért, hogy itt dolgozhatom
mert a Gazdám két szép szeme
szebb mint a kék szőlő fürtje
nekem az már éppen elég
Gazdám szeme, hogyha rám néz
bennem csordul szeretete
és jobb az, mint a lépes méz
ha lemegyek a méhesbe
szedek neki lépes mézet
viszem Neki szép tányéron
legnagyobb meglepetésre
tenyeremből eszik Isten
egyre jobban csodálkozom
hiszen csak napszámos vagyok
magához hív nézd a Gazda
a lelkembe halld azt súgja
enyém vagy te már régóta
téged kiválasztottalak
benned éljen kenet malaszt
harcolsz majd a hitetlenért
értük írod minden versed
értük adod életedet
értjük ontják majd véredet
azért kapod ezt a verset
váratlanul kéretlenül
hogy te erre készüljél fel
és erősödjön a hited
őrizzed a Fiam kertjét
hogy a rablók ne lopják szét
szóljál mindig igazságot
verseiden életeden
nem fog átok sem betegség
akik szidnak mind megbánják
alázattal azt megvallják
tévedtek, hogy ítélkeztek
most már tudják, most már látják
igaz volt a prófécia
ismeretlen kijelentés
mégis benned él a Király
akit minden Nagypénteken
szavainak igazáért
hóhérai kigúnyolják
testét is szét marcangolják
te is fiam így fogsz járni
minden versed elégetik
és a tested megtöretik
elveszik az életed
téged erre teremtett
agyaggyúró szent kezem
igaz lesz a Gospa szava
vértanú lesz benei pap
és majd megtér a faluja
hallelújáz ateista
vele táncol kommunista
ámul bámul világ szeme
hirdeti azt rendületlen
mégis velünk van az Isten
hazamegyek a szőlőből
befejeztem a kapálást
és most kezdem az imádást
sosem elég imádásból
sosem elég verselésből
és ebből a küzdelemből
milliónyi árva lélek
úgy nő fel az életében
nem ismeri még az Istent
Istennek nincs a szőlőben
elegendő szent munkása
aki a bűnt kigyomlálja
újra szántsa újra vesse
Igével a parlagot
mit az ember nem művel meg
ezért durvul el a lelke
napszámosból sosem elég
kérjük Istent hogy küldjön még
munkásokat szent papokat
Egyházának szőlőjébe
nincs ki óvja lelkek hitét
jég veri szét a termését
nem marad mit szüretelni
kárhozatra fog az jutni
aki nem tud az Istennek
ajándékot bemutatni
üres kézzel lép elébe
gyümölcseit jég elverte
nézd a kobold kineveti
most már késő halld megtérni
akkor kellett volna tenni
mikor első alkalommal
megértetted meg kell térni
és Istennek megköszönni
mindazt amit kaptál tőle
ám te mindezt elvetetted
és az Igét és Papot
teljes szívvel kinevetted
a kocsmában könyököltél
kihallatszott nevetésed
Érted írtam ezt a verset
hogyha hallod vagy olvasod
szabaduljon meg a lelked
imádjad az Istenedet
most és mindörökké amen!