Felszínes öröm a mostani egyházi zenékben - Maestro Aurelio Porfiri írása

A Zsoltárok könyvét sokféleképpen lehet értelmezni. Leggyakrabban a történelmi értelmezést használjuk, ami unalmas végkimenetelt eredményezhet. Vannak erős, szimbolikus értelmezések is, amelyeket nevezhetünk akár allegorikus vagy teológiai értelmezéseknek is. Így csak az olyan megvilágosodott elmék értelmezhetik a szöveget, mint Szent Ágoston.

A Zsoltárok könyvének 150. zsoltárához Szent Ágoston a következő megjegyzést fűzte:

"Nem véletlen, hogy az ötvenedik zsoltár a bűnbocsánatról beszél, a századik a kegyelemről és ítéletről, a százötvenedik pedig Isten és szentjei dicséretéről. Sőt, ebben a sorrendben közelítjük meg az örök életet: először megvetjük bűneinket, majd igazságos, jó életet élünk, ezzel kiérdemelve az örök életet".

Szent Ágoston megjegyzése nagyon erőteljes, hiszen megtudjuk tőle, hogy a 150. zsoltárt nem értelmezhetjük a többi nélkül. Bizonyos értelemben egy szimfóniához hasonlítható. Nem dicsőíthetünk (150. zsoltár), ha nem morzsoltuk el könnyeinket a bűneinkért (50. zsoltár).

Ezért van az, hogy a gregorián kórus visszafogott, szigorú és tekintélyesen boldog. Nincs semmi köze a felszínes örömhöz, amivel sok modern egyházi dalban találkozhatunk.

Kép: Augustine, © Lawrence OP, CC BY-NC-ND, #newsTenngmhtvq