TÖBB VOLT MINT SZERELEM
SZENT ELŐSZOBA VOLT
ÁLLOMÁS S NEM VÉGPONT
az előző versem
kármelnek lényege
megírása után
szólt hozzám a Lélek
mutatott egy képet
történt negyven éve
hogy szerettem egy Lányt
épp utaztunk buszon
valahol fent Pesten
a Lány ült a széken
én álltam Mellette
nem szóltunk egymáshoz
néztünk magunk elé
zötykölődtünk csendben
nem volt Rajta kezem
sem a vállán sem a haján
csak sütött a létünk
áradt a Szentlélek
lelkünk háza fölött
ott lebegett zászló
szerelem zászlaja
s ÍZZOTT a levegő
csendes szerelemtől
az áradó léttől
egyszer csak oda jött
ismeretlen Idős
és azt mondta nekünk
köszöni szerelmünk
mert fiatalok közt
ilyet Ő nem látott
még az életében
s adott egy szentképet
s többé nem láttuk Őt
ma már tudom, hogy ez
előkészítés volt
az Isten részéről
állomás s nem végpont
lépcső mely vezetett
egy csukott ajtóhoz
melynél várakoztam
döntés ajtajánál
hosszú éveken át
amelyért elhagytam
a döntésem után
az említett Leányt
eljött a nap végre
lenyomtam kilincset
álmélkodva láttam
ajtó mögött kert volt
s szerelem illata
csapta meg a lelkem
vágyakozó orrát
várakozó lelkét
ma már pontos tudom
Kármel kertje volt az
ahová beléptem
ám sok sok év kellett
hogy végleg ott éljek
elköteleződve
remélem örökre
és remélem végleg
köszönöm Istennek
a régi szerelmet
köszönöm az újat
a sokkal nagyobbat
amely most is éltet
vezet, lüktet sodor
tovább Élő Vize
az önátadásra
jobban és nagyobban
és teljesebben
amint eddig tettem
papi életemben
hogy élhessek én úgy
Kármel szép kertjében
elérhessem célom
amit Isten rendelt
amiért Ő hozott
Ide Csendülőbe
és amire Ő küld
majd a szolgálatra
az Egyház javára
a Lelkek üdvére
a Szentháromságnak
a dicsőségére
glóri hallelujah
most és mindörökre!