BABBA MÁRIA
kettőkor ébresztett
megint a Szentlélek
felkeltem megírtam
Máriáról versem
köszönöm Léleknek,
hogy engem ébresztett
köszönöm Istennek
hogy e versre fölkent
és küldhetem Néktek!
sétálok a parkban
és nehéz a lelkem
óhajtana verset
de nem jön a kenet
nem könnyű a sóhaj
nem könnyű a lábam
mert a lelkem éhes
és a lábam eres
éhes az Istenre
ki nem szól most hozzám
nem beszélget velem
felkorog a lelkem
olyannyira éhes
nem érkezik kenet
nem érkezik Lélek
várakoztat Isten
most megadom magam
elfogadom Tőle
hogy éhes maradok
nem kapok kenetet
nem írok ma verset
lehajtom a fejem
lehajtom a lelkem
úgy sétálok tovább
meglátja a szemem
a testem árnyékát
fényes az árnyékom
fényes az alakom
felnézek az égre
azt látja a szemem
a hold csupa fényes
a napnak a fényét
tükrözi hold vissza
telihold szép fényét
szemem mohón issza
itatja a lelkem
holdnak sárga fénye
amely nézd szépséges
úgy ragyog az arca
mint a kerek narancs
amely épp felrobbant
szétszórta a magját
és a piros húsát
a magja nézd kráter
húsából lett a hegy
látom az árnyékát
holdon lakó sárkány
csipegeti egyre
húsát és a magját
egyre kisebb a hegy
egyre nagyobb sárkány
jönnek az angyalok
hozzák az istrángot
amit szeráf keze
angyalnak hajából
majd hét évig fonott
tiltakozik sárkány
hát amint felrakják
a tüskés hátára
a könnyű istrángot
sárkányból Asszony lesz
szebb minden Asszonynál
mosolyog az Asszony
lelkét küldi hozzánk
árad a szeretet
és árad a lángja
holdban élő Asszony
áldását küldi ránk
a beteg világra
nézd a világ gyógyul
újra él a hite
a hitben a remény
és a szép szeretet
a sétám végére
lelkem is meggyógyul
nem tudom mit gondolsz
most erről a versről
te Kedves Olvasó
mondom ez igazat
ez bizony nem volt más
mint stílus gyakorlat
már régen nem írtam
hexameter verset
szép időmértékest
pedig szereti azt
a versíró lelkem
szépen gördül a szó
és vele a szótag
gördül és hullámzik
a versben a lelkem
és az Olvasónak
örömet ad a vers
mindig a lelkemnek
és kérem most Istent
és kérem a lelkét
hogy töltse be Lelke
mindig a lelkedet
és tapasztald meg azt
hogy mennyire szeret
a hatalmas Isten
gyönyörködsz majd Benne
amint az én lelkem
gyönyörködött holdban
mit Isten alkotott
hogy az ember lelke
örüljön a holdnak
örüljön fényének
Mária nevének
Mária Szívének
gyúljon szeretetre
ha a szépet látja
égjen a szívében
a szeretet lángja
lángoljon a szíve
most és mindörökre
meglátja a holdban
meglátja a szeme
a mi jó Anyánkat
Aki szeret minket
a székely hit szerint
megjelenik reggel
a felkelő napban
szép Babba Mária
ha ott megjelenhet
’mér’ ne jelenhetne
meg a szép holdban is
amint azt megírtam
én most e versben is
Dicsőség Istennek
ki minket megmentett
Babba Máriának
aki halld embernek
bármikor váratlan
bárhol megjelenhet
most és mindörökre!
szeretem a Szüzet
szereti Őt lelkem
halld bizony régóta
Ő talált meg engem
tanította lelkem
a szép szeretetre
csendes imádásra
a rózsafüzérre
azóta is végzem
minden áldott reggel
minden áldott este
és sokszor napközben
mindaddig míg élek
szeretettel mondom
lassan és figyelve
ügyelve a szóra
figyelve titokra
mert füzér titkai
halld elmondják nekünk
Babbának és Úrnak
élete titkait
és igazságait
tanítanak vele
elmélkedünk rajta
igazság cseppjein
és örvend a lelkünk
hogy azt megismertük
eltelünk jó hírrel
eltelünk örömmel
erővel reménnyel
hittel szeretettel
és a rózsafüzér
mint nyolcadik ’szentség’
nézd megszentel minket
majd mint erős fegyver
füzér megvéd minket
melyet Babba adott
az ellenség ellen
letöri a gonosz
erős és rút szarvát
eltapossa lába
a királyi kobrát
ősi kígyó fejét
ki bele harapott
Ádám és Évának
nézd a szép lelkébe
elterjedt nézd a bűn
elterjedt a mérge
ám az Isten Fia
a kígyót legyőzte
és e győzelemből
nézd hatalmat adott
Babba Máriának
hogy a gonosz kígyót
távol tartsa tőlünk
eltapossa fejét
e kerek földtekén
ez a harcviselés
mit Mária folytat
az Egyházzal együtt
ellenséggel szemben
győzelmet ad nekünk
most és mindörökre!