Üzenet az "Anyagkor" emberének: NYUGALOM, A HOSSZÚ ÉLET RITKA! “Anyagkor embere titokban mégis tudni akarná a léte okát és célját, hiába magyarázzák neki, hogy ne keresse, mert nincs. Sőt, …több
Üzenet az "Anyagkor" emberének: NYUGALOM, A HOSSZÚ ÉLET RITKA!
“Anyagkor embere titokban mégis tudni akarná a léte okát és célját, hiába magyarázzák neki, hogy ne keresse, mert nincs. Sőt, lelkiismeret-furdalást is érez a rossz tettei után, annak ellenére, hogy százszor bebizonyították neki, hogy az erkölcsi normák csak esetleges társadalmi közmegegyezések, objektív erkölcsi értékek nem léteznek. Sőt, ha felnéz a csillagos égre, ha látja a gyönyörű tájat, ha egy haldokló ágya mellett ül, akkor néha még egy olyan érzés is megrohanja, hogy talán van Valaki, aki hall, aki lát, akitől jött ez a gyönyörű világmindenség és akihez hazatérünk. Akihez kiálthatok a szenvedés idején, aki ott vár a halál kapujában. Anyagkor embere valamiféle sajgást érez néha, mintha valami fontos hiányozna.”(Részlet Székely János szombathelyi megyéspüspök: “A mai és az anyagkor utáni ember” c. írásából, Forrás: metropolita.hu/…/szekely-janos-s…)
DE NYUGALOM, A HOSSZÚ ÉLET RITKA!
“Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak.” (1Kor 15, 19-23)
(A festményről: Hieronymus Bosch: Túlvilági látomások (részlet), A mennyekbe vezető út (Mennybemenetel) tábla, 1505–15 k., Velence, Museo di Palazzo Grimani)
“Anyagkor embere titokban mégis tudni akarná a léte okát és célját, hiába magyarázzák neki, hogy ne keresse, mert nincs. Sőt, lelkiismeret-furdalást is érez a rossz tettei után, annak ellenére, hogy százszor bebizonyították neki, hogy az erkölcsi normák csak esetleges társadalmi közmegegyezések, objektív erkölcsi értékek nem léteznek. Sőt, ha felnéz a csillagos égre, ha látja a gyönyörű tájat, ha egy haldokló ágya mellett ül, akkor néha még egy olyan érzés is megrohanja, hogy talán van Valaki, aki hall, aki lát, akitől jött ez a gyönyörű világmindenség és akihez hazatérünk. Akihez kiálthatok a szenvedés idején, aki ott vár a halál kapujában. Anyagkor embere valamiféle sajgást érez néha, mintha valami fontos hiányozna.”(Részlet Székely János szombathelyi megyéspüspök: “A mai és az anyagkor utáni ember” c. írásából, Forrás: metropolita.hu/…/szekely-janos-s…)
DE NYUGALOM, A HOSSZÚ ÉLET RITKA!
“Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak.” (1Kor 15, 19-23)
(A festményről: Hieronymus Bosch: Túlvilági látomások (részlet), A mennyekbe vezető út (Mennybemenetel) tábla, 1505–15 k., Velence, Museo di Palazzo Grimani)