A POGÁCSA FÁJA
S AZ ÜNNEP CSODÁJA
- GYERMEKEKNEK ÍRTAM-
dagasztott a Nénje
tölgyfa tekenőben,
hájas pogácsának
való véka lisztet,
összegyúrta lisztet
tojással és vízzel,
Városföldről való
finom disznózsírral,
s hogy ízesebb legyen
kicsit fűszerezte
sóval őrölt borssal,
kicsit meglocsolta,
pogácsa almának
a finom levével,
ám nem vette észre
öreg szemű Nénje,
füleljen a füled
mert e pici részlet,
később majd fontos lesz
bekerült tésztába,
s azt is belegyúrta
öreg szemű Nénje,
pogácsa almának
kis fekete magja,
jól begyúrta keze,
összegyúrta mindet
lisztet a tojással,
vízzel almalével
zsírral almamaggal,
majd megkelesztette
mikor megkelt tészta,
azt kiterítette
a konyha asztalra,
s újra összegyúrta
a malac hájával,
székelyföldi sóval
addig addig gyúrta,
mígnem leveles lett
a szép hájas tészta,
addigra a Papa
a hűséges férje,
akivel együtt él
a szent házasságban,
immár hatvan éve
tapasztott kemencét,
azt jól befűtötte
és ment a parázsra,
a hájas pogácsa
leveles tésztája,
három szép tepsije
forró volt kemence,
hamar kisült minden
levették parázsról,
kitették asztalra
eltették másnapra,
ünnepre búcsúra
ám legkisebb gyermek,
kinek neve Sára
titokban meglopta
és azt megkóstolta,
és egy szem pogácsát
ő megevett gyorsan,
olyan gyorsan ette
oly gyorsan majszolta,
hogy nem vette észre
leesett egy morzsa,
a fűre a kertben
morzsában az alma,
a pogácsa alma
kis fekete magja,
reggel ünneplőben
megjelent a Család,
apraja és nagyja,
és ámulva nézték
a hatalmas csodát,
reggelre a kertben
Csendülő kertjében,
kis fekete magból
kinőtt pogácsa fa,
fának minden ágán
lógott sok pogácsa,
friss hájas pogácsa
vitte a szél vitte,
pogácsa illatát
mondta a nép mondta,
mindenki hirdette
a fának csodáját,
jöttek az emberek
és pogácsát szedtek,
annyi volt belőle
szekér derékaljban,
vitték az ünnepre
a templom kertjébe,
voltak ott több ezren
kínálták Asszonyok,
mindenki jól lakott
és senki nem maradt
az ünnepen éhen,
már éppen indultak
volna haza népek,
mikor falu papja
és a polgármester,
újra megkongatta
az öröm harangját,
csodáknak harangját
mit régen nem húzott,
már meg Harangozó
és a falu Papja,
megjelent Mária
égszínkék felhője,
a pogácsa fának
koronája felett,
kinyújtotta kezét
Helvécia felé,
a Nagyboldogasszony
harangoztak a fán
a hájas pogácsák,
olyan nagyok voltak
oly súlyosak voltak,
a hájas pogácsák
a harangozástól
mind a földre hulltak,
magok szétgurultak
teltek múltak évek,
és elborította
egész Helvéciát,
hájas pogácsáknak
az erdőnyi fája,
bezárt a karitász
nem volt szükség rája,
hájas pogácsából
oly gazdag lett falu,
nem volt szegény egy sem
nem volt egy éhes sem,
messze a környéken
illetve mégis volt,
ám csak egyetlen egy
Csendülő lakója,
a háznak a Papja
akiről amint tudjuk,
nem ehet pogácsát
mert tudd az szénhidrát,
megsajnálta Őtet
Csendülő jó Papját,
a jó Polgármester
és a bevételből,
épített számára
egy szép nyitott konyhát,
paleo ketogén
világhírű konyhát,
ezután még jobban
felvirágzott falu,
sorban álltak népek
és a pogácsához,
mangolica sültet
mangolica kolbászt,
ettek mind a népek
így lettek örökre,
barátok és szentek
a jó Polgármester,
s a Csendülő Papja
most és mindörökre,
glóri hallelujah
ha erre jársz barát,
térj be Csendülőnek
pogácsás kertjébe,
vigyél haza annyit
amennyit csak elbírsz,
hájas pogácsából
és ültesd el otthon,
a pogácsa magot
ha tiszta a kerted,
és tiszta a szíved
nálad is kinő majd,
a te kertedben is
a pogácsa fáknak,
szép sűrű erdeje
s jól lakik belőle,
falud egész népe
most és mindörökre!
Dicsőség az atyának
a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!
glóri hallelujah
hallelujah Immaculata,
hallelujah Ave Maria
Köszönet és hála
Szép Szűz Máriának,
Aki ezt a csodát
a templom búcsúnknak
a szép ünnepére
ajándékba adta,
és azt megáldotta
azóta is terem,
pogácsát a sok fa
Úr dicsőségére,
az Egyház javára
gyermekek felnőttek
nagy nagy örömére,
glóri hallelujah
gyermekek felnőttek,
és szép Helvécia
nagy nagy örömére
most és mindörökre!