A VÁNDORMADÁR
készülődnek gólyák
készülődnek fecskék
a vándormadarak
készülődnek újra
mint ahogy ezt teszik
sok ezer év óta
hosszú útra mennek
mely egyrészt fárasztó
másrészt meg veszélyes
ott ülnek a dróton
s a házak tetején
vagy a szalmabálán
bátorítják egymást
átadják a jó hírt
madarak egymásnak
együtt örvendeznek
akik útra mennek
beszéltek a széllel
az út felelőssel
ismét megígérte
hogy a hosszú úton
megsegíti őket
hátulról fog fújni
s könnyebben repülnek
szelek szárnyán jöttek
szelek szárnyán mennek
szél mindig kíséri
oda-vissza őket
régi barátság ez
madarak és a szél
már úgy össze nőttek
egymás nélkül élni
repülni és fújni
tutulni dalolni
evezni repülni
barátra találni
magasban boldogan
örömmel szárnyalni
a szárnyalás végén
pont a célba jutni
és allelujázni
ők már nem képesek
egymás nélkül élni
nekik lehetetlen
madár nélkül szélnek
siralmas a hangja
csak a búját fújja
hogy mutasson utat
szél a vándoroknak
szél a csillagoknak
ha nem repül rajta
a legjobb barátja
és a hajós szeme
madarat nem látja
szél nélkül szomorú
a madárnak útja
nem lelkes a szárnya
nem lelkes a hangja
hiányzik madárnak
a szélnek a hangja
hangja vidámsága
mely mindig erőt ad
a madár szárnyának
ha az úton fárad
lemaradt most a szél
elkapta sirokkó
elvitte forgószél
aggódik a madár
a széllel mi történt
mér maradt el barát
hűséges útitárs
hogy repüljön tovább
így a fáradt madár
mikor a szárnyai
mindkettő zsibbad már
szél nélkül hamarabb
elfárad a madár
mindkét erős szárnya
és le kell szállnia
madárnak a földre
kicsit megpihenjen
ahol őt a vadász
és a halál várja
és hiába várják
a Boszporuszon túl
vissza Afrikába
elköltözik madár
madár mennyországba
ilyen az ember is
születése óta
vándorútját járja
hosszú útra készül
keze és a lába
lelke és a teste
lelkének a szárnya
nem repülhet másképp
csak ha őt kíséri
lelke vándorútján
a legjobb barátja
nem tudja honnan jön
nem tudja honnan fúj
nem tudja merre megy
és mikor érkezik
a legjobb barátja
mégis bíznia kell
rábízni életét
a szelek Urára
Aki fölveszi őt
a szellő szárnyára
sas madár hátára
ott repül magasban
ott él biztonságban
szelek szárnya nélkül
veszélyek várnak rá
nem szállhat le földre
repülne egyenest
vadállat torkába
a biztos halálba
lélek és az Isten
pára és a felhő
úgy vannak utalva
örökre egymásra
mint madár és szellő
megbíznak egymásban
egyik a másikra
halld mindig számíthat
sohasem fáradnak
sohasem éheznek
sohasem lázadnak
mindig csak szárnyalnak
mindig csak repülnek
csókokat váltanak
biztonságban élnek
és tűzzel érkeznek
a rendelt időben
vissza a fészekbe
öröm országába
örök mennyországba
köszönjük Istennek
köszönjük Léleknek
az örök hazánkat!