SZEMEDBE NÉZEK.
SZEMEDBE NÉZEK
Szemedbe nézve látom
megtompultak a régi fények,
nem tudom élnek-e még benned
a régi szép emlékek,
vagy a rehüléssel együtt
az emlékeket is törölted,
most oly világban élsz,
ahová nem követhet
a tiszta ész,
most oly világban élsz
ahová nem követhet
a gyermeki kéz,
mert ez egyre sötétedő éj
és Te egyre csak távolodsz,
egyre csak tébolyodsz,
nincsen már mosolyod
csak az üres tekinteted,
melyben az értelem fénye
lassan elveszett,
ám tudom, hogy minden
ott él benned és majd mindent
bepótolunk és megbeszélünk
a mennyben.