MINT A SZIKKADT KOLBÁSZ
hazafelé jövet
füredi Kórházból
arról beszélgettünk
rég jó Barátommal
milyen volt az ottlét
hatott e sok jó
reggeli gyógytorna
a napi sétálás
a friss jó levegő
és a sok imádás
gyógyszeres kezelés
és lelki pakolás
válaszként azt jutott
a papi eszembe
mit az Ige tanít
mindig és mindenkor
mind a betegeknek
János szavaival
hat hatvanháromban
így szól hozzánk Isten
“Lélek ami éltet
test nem használ semmit!”
másutt meg azt mondja
“hogy az Ige gyógyít minden betegséget!”
nem becsülöm én le
a test gyógyulását
Kórháznak munkáját
Szakorvos tudását
nagyon hálás vagyok
Istennek s Kórháznak
amit értem tettek
hogy szívem gyógyuljon
és egészségesebb
majd egyre erősebb
legyen az én szívem
legyen az én testem
ám mégis hálásabb
az én papi lelkem
lelki ajándékért
mit drága Szentlélek
ott adott lelkemnek
mert a három hetet
én ott úgy töltöttem
boldog ottlétemben
mint második legszebb
lelkigyakorlatát
papi életemnek
s olyan lett a lelkem
a jó Szívkórházban
mint a szikkadt kolbász
melyből kicsöpögött
már felesleg zsírja
és ha beleharapsz
megharapja nyelved
a piros kolbásznak
tüzes paprikája
pont így tüzelt bennem
a három hét után
Lélek sava borsa
Lélek jelenléte
Istennek Igéje
tüze és a strófa
az a sok imádság
szerető imádás
hajnali felkelés
lángoló versírás
mind felszínre hozták
lelkemnek mélyéről
szentélyemnek tüzét
tűznek lángolását
lángnak áradását
Isten imádását
és égetni kezdte
a papi lelkemben
a bűneim salakját
majd égetés közben
s olyanná vált lelkem
mint a szikkadt kolbász
amelyről verseltem
versemnek elején
amelynek a tüze
pedig elmúlt egy hét
még most is bennem ég
Dicsőség az Atyának
a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!