PATÓ PÁL ÚR KERESZTÉNYEK
TÉVEDÉSE ÉS HIBÁJA
tolja ember mint talicskát
maga előtt megtérése
áldott napját és idejét
azt gondolja sületlenül
vakmerően a fejében
bár tudja az Ige szavát
lelke füle is hallja azt
hogy térjen meg amíg él
a válasza mindig csak az
ej ráér ő arra még
nyikorog a taligája
hangja reszel és köhög
olyan mintha azt mondaná
és mintha azt nyikorogná
nyiknyak nyiknyak temetésre
tol nézd engem temető csősz
én hordom el a sírfölded
dici döci nyik nyak
sárga földed a sírodból
ahol téged elhantolnak
hol sírodban fekszel komám
nyik nyak nyik még taligám
kereke is sirat téged
nyik nyak nyik nyak a tengelye
azt suttogja balesetben
halsz meg még ma kispajtás
így is történt Pató úrral
még aznap a nagy kanyarban
eldurrant a kocsikerék
kisodródva a kanyarból
nekiment a nagy tölgyfának
így lett vége életének
halogató Pató Pálnak
a lelke most risztulásban
bánja önfejűségét
lelkének a lustaságát
halogatta megtérését
taligája azóta is
nyikorogja a világnak
siralmasan gyász énekét
siratom a Pató Pál úr
valamikor jó gazdámat
még élhetett volna embör
lett volna még számos boldog
áldott napja életében
hogy ha ő hallgatott volna
Igaz Isten Szent Szavára
és ha megtért volna Pál úr
mikor szólt hozzá a Lélek,
megtörölte taligája
tengelye a síró szemét
és azt kérte még írjam le
egy mondatban a summáját
Pató Pál úr életének
hadd tanuljon többi ember
Pató Pál úr hibájából
amit te ma nem teszel meg
halogatod tologatod
bűnös módos késlekedve
megteszi helyetted élet
bánhatod a mulasztásod
késlekedő ej ráérünk
mi arra még gondolatod
és az összes súlyos vétked
tisztulásnak a fájdalmas
lelket gyötrő szent tüzében!
Dicsőség az Atyának a Fiúnak
és a Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!
Amen, Amen, Amen!