A SZEMÉRMES LEGÉNY
ÉS A LEDÉR VILÁG
megérett a búza
aranylott a tábla,
még ragyogóbb volt az
ha rásütött rája,
ragyogó napocska
úgy ragyogott fényben,
a nagy búzatábla
mint szép Jeruzsálem,
szép arany kapuja
odafenn a mennyben,
idelenn a földön
nézd már kézbe vették,
kaszát a férfiak
sarlót a legények,
és fényesre fenve
örömmel készültek
mind az aratásra,
kötényt maguk elé
marokszedő lányok,
örömmel kötöttek
dalolva lépkedtek,
búzatáblák felé
és huncutul néztek,
sarlós legényekre
mindkét szép szemükkel,
nemvárt kacér módon
ők belekötöttek,
egy ifjú legénybe
kinek csak pelyhedzett,
állán még szakálla
kacérkodtak vele,
ringó szoknyájukat
ringatták és hívták,
közéjük a legényt
aki inkább szegény,
lesütötte szemét
körülvették lányok,
a szemérmes ifjút
kacagva forgatták,
körbe fiút tarlón
ugratták nevetve,
csipkedve az arcát
csókot kérve tőle
találkát estére,
ám a fiú lelke
nem reagált erre,
messze járt a lelke
messze Názáretben,
ugyanilyen nyár volt
ugyanilyen fény volt,
amikor betoppant
egy másik Leányhoz
egy tiszta leányhoz
a mennyből az Angyal,
és az ragyogóbb volt
mint most búzatábla
aranylik a földön
aranylik a napnak,
menny szép fénye alatt
nem sokáig tartott
a látogatása
a fényes angyalnak
ám a bizonyosság
mi felébredt Lányban
az angyal szavára,
megmaradt a Lányban
megmaradt lelkében
tudta nemsokára,
nagyobb lesz a hasa
s a pocaklakója,
szeme alig várja
hogy Anyját láthassa,
ugyanez az öröm
ugyanez a szent vágy,
lobbant fel a lányban
égett e lelkében
égett a testében
s oly nagy volt öröme,
hogy alig bírt vele
oly nagy volt a vágya,
hogy nem tudta a Lány
tartani magában,
és sietve indult
a Lánynak lába,
megossza örömét
az Ő rokonával,
dalolt mint pacsirta
a Lánynak a lelke,
mint a búzatábla
kalásza ring szélben,
úgy ringott a lelke
lelke örömében,
a boldog Leánynak
s búzatábla mellett,
mely mellett a Leány
nézd éppen elhaladt,
vitte a szél vitte
kacér lányok hangját
a Leány fülébe
alig lépett kettőt,
meglátta a tábla
szélén szeme őket,
amint éppen legényt
körülveszik lányok
s kacérkodnak vele,
ám a kacérok is
mind meglátták Leányt,
abbahagyták gyorsan
ők a kacérkodást,
szétrebbentek volna
mint ijedt verebek,
hogyha tudtak volna
ám attól mit láttak,
földbe gyökerezett
a lányoknak lába,
kacéroknak lelke
és mind letérdeltek,
egyszerű szegény lány
állt a tábla szélén,
szegényes ruhában
ám a feje felett,
fényesen lebegett
felhő mely kísérte,
mikor a Lány lépett
a felhő követte,
a felhő árnyéka
a napfénytől védte,
s úgy ragyogott hasa
és fényes pocakja,
mint az aranyalma
vagy mint Jeruzsálem,
aranykapujának
a legszebb smaragdja,
s Ő magához hívta
magához intette,
a kigúnyolt ifjút
a kacérok közül,
s amint közeledett
Leányhoz a fiú,
lelke tisztasága
egyre fényesebb lett,
kinyújtotta kezét
legszebb lelkű Leány,
megáldotta keze
a legénynek fejét,
a szeme azt mondta
most már menjen vissza,
tiszta lelkű legény
a kacérok közé,
ettől fogva nézd csak
őt nem merték többé,
kacérok piszkálni
lelkét kigúnyolni,
a tisztaságáért
szemérmességéért,
szaladtak a napok
szaladtak az évek,
és halld váratlanul,
s újra találkoztak
Mária s a legény,
volt nagy meglepetés
és volt halld nagy öröm,
és volt sok köszönöm
és volt nagy ölelés,
Mária kereste
majd három napon át
az elveszett Fiát,
s megtalálta Jézust
a Főpap ölében,
kiről felismerte
Máriának szeme,
hogy az a legény állt
kacérok körében,
akit Ő megáldott
akit Ő megmentett,
s köszönte Mária
irgalmas Istennek,
megőrizte lelkét
szemérmes legénynek,
oly tisztának szentnek
s Főpap lett belőle,
tanulj történetből
te is lehetsz tiszta,
te is lehetsz majd szent
csak mindig őrizd meg,
tisztának lelkedet
szemérmes életed,
őrizd tisztaságod
mint legény őrizte,
nem baj ha csúfolnak
a többiek érte,
tudd, mindig veled van
Szűzanyánk Mária,
Tisztaságos Anya
szent szüzek védője
oltalma és pajzsa,
és ő elriasztja
a gúnyolóidat,
s téged megáld megvéd
Máriának keze
megerősít lelke,
mert oly nagy hitet kapsz
bátorságot erőt,
hogy úgy véded magad
amint védte magát,
és szent tisztaságát
Goretti Mária,
glóri HallelujaH
dicsőség és hála,
áldott Szűz Anyánknak
tisztaság Anyjának,
köszönet és hála
mindazon lelkeknek,
fiaknak, lányoknak
minden szép legénynek,
minden hajadonnak
akik tisztán élnek,
lelkükben és testben
e kacér parázna
nagy beteg világban,
amely látjuk halljuk
amely tudjuk mindig
a szexet sulykolja
igaz Isten helyett
az lett az istene
az lett bálványa,
arra kérlek Téged
Tisztaságos Anya,
védelmezd meg őket
s áraszd a világra,
szereteted lángját
fényét mindazokra,
és védelmezd őket
gonosz ellenségtől,
akik tisztán élnek
őrzik a lelküket
a kacérkodóktól,
és a paráznáktól
most és mindörökre,
gyónás után éppen
jöttem hazafelé,
s a Dankó rádiót
hallgatta a fülem,
rögtön kikapcsoltam
mikor a nótának,
olyan lett szövege
mint kacérok lelke
mint kacérok szava,
halld így kell elbánni
minden támadással,
minden kísértéssel
mi hozzánk érkezik,
megromlott világból
hogy megrontson minket,
mert ha nem így teszel
elbuksz észrevétlen,
csendes támadásban
miközben boldogan,
nótázik a lelked
azt észre sem veszed,
már elbukott lelked
a kacérok lelkét
a parázna lelket,
füleden keresztül
magadba engedted,
s meglepetten veszed
észre te majd este,
hogy nem tudsz aludni
forgolódsz ágyadban
hemzsegnek fejedben
hemzsegnek lelkedben,
mind a kacér lelkek
mind a kacér szavak,
mind a kacér képek
ezen úgy segíthetsz,
hívjad a Szűzanyát
Tisztaságos Anyánk,
hívjad Jézus nevét
szeretettel hittel
s Ők megsegítenek,
majd minden helyzetben
most és mindörökre!
Ám azt is jegyezd meg
ez a kacér világ,
e parázna világ
míg áll a nagy világ,
kigúnyolja őket,
akik tisztán élnek
ám belőlük lesznek
csak belőlük lesznek
mindig a nagy szentek!