ZSÁKOS FRODÓ
S A CSEND ZSÁKJA
veszi kezem a zsákomat
viszi szomorúan
háborog halld az én lelkem
mert nincs csend a kis faluban
a kamion ébreszt
traktorzúgás már hajnalban
repeszti a fülem
megváltozott a fő utca
elvesztette csendjét
amikor én idejöttem
halld tizennégy éve
csendes volt még a Fő utca
zörgés nem ébresztett
kimegyek a kiserdőbe
zsákolom a csendet
viszem csendben a faluba
öntöm az utcára
csendesedik a borzalom
csendesedik lelkem
nem buliznak nem zajongnak
sehol a kocsmákban
csendes a Fő utca
Zsákos Frodó ráüt zsákra
megnyílik a szája
Középföldje csendje árad
rá a Fő utcára
beborítja mint egy ballon
csendes paplakomat
alig hallom a hangomat
mert olyan nagy csend van
megköszönöm halld Frodónak
az ő segítségét
nevet Frodó nekem adja
a zsákjának csendjét
ezután ha felébredek
zajra bulizásra
kinyitom a zsáknak száját
és nagy csend lesz újra
összegyűjtöm hangszennyezést
el viszem Gandolfnak
megáldja a hangszemetet
szemétből lesz nóta
nótából csendszimfónia
megszületik újra
csend és harmónia
leülünk a hintaágyba
kortyolgatjuk a csend hangját
brekegnek a békák
iszunk finom Gandolf teát
hozzá Hobit kekszet
visszaállt a falu csendje
Polgármester gratulál
csend van újra Fő utcán
Zsákos Frodó megígérte
költözhetem hozzá
hogyha egyszer visszatérne
lelkembe a háborgás
újra lopná falu csendjét
hangoskodás diszkózás
azt kérem a nagy Istentől
ne kerüljön sor rá
hallgassa meg kérésem
adja meg e nagy csodát
szűnjön a zajongás
csend legyen a kis faluban
csendesedjen a lelkem
szűnjön bennem háborgás
béke éljen a lelkekben
és nagy csend a Fő utcán!