ITT VAN AZ ŐSZ
búcsúzik a nyár a Csősztől
a szemébe könny szökött
megkeresi a meleget
aki messze elszökött
megpödri a csősz a bajszát
kezet nyújt a síró nyárnak
megígéri barátjának
jövő nyárra visszavárlak
elbaktat nézd a csősz lába
nem néz vissza szeme s háta
hátat fordít ő a nyárnak
lelke a szeptembert várja
itt hagyja a nyár névjegyét
három hónapjának nevét
áldást adtak a hónapok
megköszönik kicsik nagyok
vizek, folyók s a Balaton
gólyák mennek Afrikába
hátukon a nyárnak zsákja
tele van az jó meleggel
hálával és köszönettel
üzenem a síró Csősznek
visszavárhat jövő őszre
verset írok mind a nyárnak
mind a gazdag csodás ősznek
megsárgulnak az emlékek
öregszenek az emberek
az asszonyok padon ülnek
és csendesen beszélgetnek
langyos szellő simogatja
az idősek fájó lelkét
nehéz nekik nézd a beszéd
ellopták a falu lelkét
beteg lett az öreg lelkész
letette a görbe botját
nem veszi fel a palástját
ágyban fekszik hete óta
érte szól a litánia
ki a feltámadást várja
lehullanak a levelek
az öreg pap temetve lesz
a toronyban harangoznak
gyászmisére sorakoznak
villám csap le nézd az égből
himnusz harsan fel a mélyből
feltámad nézd a halott pap
hálálkodik az őszi nap
beírják a kalendárba
csoda történt szeptemberben
Szent Mihálynak szép havában
feltámadott a sírjából
feltámadott a halálból
az elhantolt szent öreg pap
viszi a hírt csősznek lába
már nem görbe öreg háta
vidám lett az ősznek szeme
hitetlenek szeme látta
csodát tett az Isten keze
áldott legyen mindörökre!