POVERELLO
szép szeráfi lélek
lakozott tebenned
Assisi Szent Ferenc
meglátta a szemed
szenvedő szegényben
koldusban leprásban
Isten gyermekeit
Isten szegénykéit
szíven ütött Téged
ahogyan ők éltek
mind kiszolgáltatva
leprának éhségnek
és a szegénységnek
és nézd mindenféle
rontó betegségnek
szíven ütött Téged
amit szemed látott
hogy bennük él Krisztus
és ez a látomás
gyújtott benned lángot
és elhagytad értük
a családi otthont
ez lett megtérésed
felismerte Benned
benned élő Lélek
Krisztus velük lakik
és szereti őket
a hatalmas Isten
lángra gyújtott téged
Istennek embernek
lángoló szerelme
elhagytad otthonod
Apádat Anyádat
s akiket gondoztál
és szívből ápoltál
ő lettek családod
és az új otthonod
Istennek szegénynek
szolgáltál kezeddel
szerető szíveddel
és megrenováltad
Istennek a házát
befogadtad oda
szegények, betegek
hontalanok hadát
nekem nagyon kedves
tanulom, követlek
botladozva Téged
hogy remete voltál
böjtben virrasztottál
mindig imádkoztál
sokat hadakoztál
megszentelődésért
a lelkek üdvéért
életed végére
testedben lelkedben
Hozzá hasonultál
eljött hozzád szeráf
s megkaptad a stigmát
sebeit hordoztad
Drága Megáltónknak
így lettél elismert
és közismert Szentje
az egész Egyháznak
az egész világnak
köszönjük Istennek
az egész életed
köszönjük Szent Ferenc
azt a lelkiséget
amit Te megéltél
amit Te ránk hagytál
mint nagy örökséget
és felelősséget
óh, Szent Poverello
a világ végéig
ragyog a csillagod
és ragyog a Rended
lelkiséged műve
mit Te hoztál létre
mert sokan követnek
és sokan szeretnek
mind a mai napig
Téged Poverello
szerte a világban
most és mindörökre
Dicsőség az Atyának
a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindörökre!
Amen, Amen, Amen!