A MADÁR FÉSZKÉBEN
elrejtőzöm csendben
az édes rejtekben
szirti Sas fészkében
fészket készít nékem
a szárnya oltalmaz
oltalma hatalmas
vijjog majd hajnalban
a hangja felriaszt
megragad a hangja
felemel magához
a kobold elhallgat
a nyelve nem átkoz
vijjog a szirti Sas
a hangja hívogat
szívemet szívéhez
ujjongva szorítja
elmúlik a hajnal
letesz a fészekbe
bennem zúg a bordal
fekszem a helyemre
ott növekszik rejtve
a szirti sas fióka
róla szól a bordal
benne dalol most halld
a boldog ióta
és áldom az Istent
és áldom a Szentet
bár embernek teremtett
lám sasnak nevel fel
még kicsi a szárnyam
és kicsi a lábam
és remeg a szívem
e csendes magányban
halld csipog a lelkem
a hajnali csendben
hívom a Madaram
mert éhes a lelkem
eljön a Madaram
és megetet szépen
leszáll a fészekbe
a lelkem ölébe
minden nap megetet
így növök csendesen
ebben a fészekben
Sasnak a szívében
írom a verseket
betölt a szeretet
betölt a Szentlélek
A MADÁR FÉSZKÉBEN!