Nyárias ősz. Fekete István: Szeptember Őszi hálót szőnek már a pókok, vizek tükrén vándor csillagok, bokrok árnyán üresek a fészkek, mint erdő szélén nyári, kis lakok. Szőlőhegyen rizling meg …több
Nyárias ősz.
Fekete István: Szeptember
Őszi hálót szőnek már a pókok,
vizek tükrén vándor csillagok,
bokrok árnyán üresek a fészkek,
mint erdő szélén nyári, kis lakok.
Szőlőhegyen rizling meg a saszla
cukrot szűrnek a napsugárból, hasadt már a diók szagos héja, jegenyenyár csúcsán öreg varjú szól. Levegőben seregélyek járnak, harkály rikkant, lepke tántorog, kinyílik a zsúpos présházajtó, s régi mámort lehel vén garádtorok. Völgybe ér a délutáni árnyék, hűvös az est, harmatos a rét, köd lebeg a patak fényes selymén, teljes csillagporral tündöklik az ég. Aztán elvesznek majd mind az utak… Nem marad más, csak a csend és álom, mohos tetőkön ásít a kémény, s halott levél kereng a pókfonálon.
Fekete István: Szeptember
Őszi hálót szőnek már a pókok,
vizek tükrén vándor csillagok,
bokrok árnyán üresek a fészkek,
mint erdő szélén nyári, kis lakok.
Szőlőhegyen rizling meg a saszla
cukrot szűrnek a napsugárból, hasadt már a diók szagos héja, jegenyenyár csúcsán öreg varjú szól. Levegőben seregélyek járnak, harkály rikkant, lepke tántorog, kinyílik a zsúpos présházajtó, s régi mámort lehel vén garádtorok. Völgybe ér a délutáni árnyék, hűvös az est, harmatos a rét, köd lebeg a patak fényes selymén, teljes csillagporral tündöklik az ég. Aztán elvesznek majd mind az utak… Nem marad más, csak a csend és álom, mohos tetőkön ásít a kémény, s halott levél kereng a pókfonálon.
