ORSZÁGHÁZ FANTOMJA
alig, hogy belépek
fényes Országházba
megmozdul az orrom
a lelkem jelzi azt
hogy itt van elbújva
Országház Fantomja
alig hogy lélegzem
megmozdul a lelkem
savanyúnak bűzét
keserűnek szagát
halld újra megérzem
Fantomnak árnyékát
újra felismerem
szegfű az illata
alvadt vér a szaga
ott jár a nyomában
a halálnak kutyája
Parlament Fantomja
kötélt tesz nyakadba
aki igazat szól
nyomban felakasztja
közben szemedbe néz
a füledbe súgja
engem te nem kapsz el
az életben soha
én vagyok Országház
örökös Fantomja
recsegnek gerendák
ropognak gerincek
kopognak a kémek
Brüsszelnek megsúgják
mit mondott az Orbán
mi a Kormány terve
Gyuri bá utalja
rögtön a sok dollárt
árulónak Pestre
a Fantomnak szava
a halálnak verse
ne higgy neki ember
magával ránt téged
Moszkvának lidérce
Brüsszelnek pribékje
halálba visz téged
legurul a függöny
a darabnak vége
a szavazás után
Orbánnak tapsolnak
Országház Fantomja
Brüsszelbe emigrál
ott várja barátja
és Neki szalutál
így lesz a Fantomból
Brüsszelnek Bohóca
ujjonganak Pesten
hogy messzire szaladt
véget ér a dala
éljen a szabadság
szól a Kossuth nóta
Parlament Bohóca
elszaladt Párizsba
a nyoma itt maradt
ne feledd Barátom
mit most tisztán látol
ne feledd barátom
ne feledd tanácsom
ne feledd a szavam
ne legyél barátja
a Hazug Fantomnak
ő hazudik éjjel
és hazudik nappal
mérgezi hitedet
elveszi életed
ő az ki felakaszt!