Bazsó-Dombi Attila
11812

Oroszország felajánlásának az égiek által elrendelt fontosságáról és érvényességének feltételeiről: az egyházi és nemzetközi politikák összefüggéseinek tömör bemutatása

A mai állapotokról előre jelezte „Jézus 1689. június 17-én látomásban […] Margareta Maria Alacoque nővérnek […] azzal az utasítással, hogy üzenetben közölje a francia királlyal […]: «Add tudtára Legszentebb Szívem legidősebb fiának: miként természetes születését az én szent gyermekségem érdemeiért tartott áhítatnak köszönheti, […] magát imádnivaló szívemnek ajánlja fel, ami az ő saját szíve és az ő közbejárásának segítségével e világ nagyjai felett akar uralkodni. Szívem az ő palotájában akar uralkodni, ezen kívül azt akarja, hogy […] minden ellensége ellen győztessé tegye és mindezen gőgös és elbizakodott főt a lába alá vesse, hogy az Anyaszentegyház minden ellensége felett győzedelmeskedjen.» Azonban […] a Napkirály vonakodott teljesíteni az Úr kérését […], hogy mint az Egyház legidősebb leánya ennek őrzője és védelmező hatalma legyen. Napra pontosan 100 évvel e látomás után, 1789. június 17-én lázadt fel a Harmadik Rend a király ellen, mely nap a francia forradalom kezdetének számít, ami megpecsételte a királyság bukását, amivel a pápaság is elvesztette egyik legfontosabb védelmezőjét. […] «XVI. Lajos kivégzése kevésbé tartozik Franciaország politikai eseményei közé, mint Európa vallási történelmébe. A királygyilkosságok új szövetséget pecsételtek meg egy galád áldozás vérében.» […] 1931. augusztus 29-én Krisztus látomásban ezt közölte Fatima-i Lucia nővérrel […]: «Add tudtára szolgáimnak (tehát a pápáknak): Mivel Franciaország királyának példáját követik és kérésem teljesítését halogatják, a szerencsétlenségben is őt fogják követni. […] Nem akartak hallgatni a követelésemre… Miként Franciaország királya, úgy fogják ezt megbánni – bár végül teljesítik, de akkor már késő lesz. Oroszország addigra az egész világon elterjeszti tévtanait, amivel háborúkat és az Egyház üldözését idézi elő.» És valóban: a marxizmus-leninizmus […] a régi homo szovjeticus bélyegével, a jelenleg legbefolyásosabb ideológiával, a genderizmussal akarja létrehozni a politikailag korrekt új világrendet az ehhez tartozó új világvallással. […] 1917 októberét nem csak a Fatima-i jelenés és az orosz forradalom tette jelentőssé az emberiség történelmében […]: A szabadkőművesek ekkor ünnepelték fennállásuknak 200 éves évfordulóját, mégpedig Rómában. Istent-gyalázó dalokkal és transzparensekkel – melyeken ilyen feliratok álltak: Sátán fog a Vatikánban uralkodni és a pápa az ő szolgája lesz – vonultak végig az Örök Városban egészen a Szent Péter bazilikáig.

Isten Anyja Fatimában közölte: „Ha teljesítik kérésemet, sokan megmenekülnek, és béke lesz. A háború is véget ér. Ha azonban nem hagyják abba Isten megbántását, XI. Piusz pápasága alatt egy másik, még szörnyűbb háború kezdődik. […] Hogy ezt megakadályozzam, eljövök majd, hogy kérjem Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az elsőszombati engesztelő szentáldozást. Ha kérésemet teljesítik, Oroszország megtér, és béke lesz, ha nem, akkor tévtanait az egész világon el fogja terjeszteni, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni, a jó embereket kínozni fogják, a Szentatya sokat fog szenvedni, több nemzet megsemmisül, végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog. A Szentatya fölajánlja nekem Oroszországot, és az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad. Portugáliában a hitigazság mindig megmarad.” Később egyik-másik pápa végzett a Szűzanya iránti felajánlásokat, de a 3 feltételt egyik sem teljesítette: (1) Oroszországot felajánlani (2) a Szűzanya Szeplőtelen Szíve iránt (3) egységben az Egyház püspökeivel.
Figyelemre méltó, hogy a Szűzanya Fatima-i kérését kísérő ígéretek idézésekor legtöbben elhagyják a Portugáliát illető közlést, noha az éppen a fenyegető tévtanokkal szemben védelmet nyújtó hitigazság(ok)ra vonatkozik. A Szűzanya Fatima-i kérése és ígérete egyaránt Oroszország tévtanaiból történő megtérésére irányulnak, amelyeket a köztudat – miközben összemossa Oroszországot a Szovjetunióval – csupán közhelyekkel illet. Oroszország tévtanainak feltárását éppen azok „gyümölcsei” – a bolsevik, szovjet, kommunista, szocialista ármány – hatékony álcákként nehezítik. Mivel az 1917-es Fatima-i jelenések idején a bolsevikok még csak tervezték a Szovjetunió létrehozását, a Szűzanya csakis a cári Oroszországról szólhatott. A bolsevik forradalom folytatásaként 1922-ben létrejött Szovjetunió tehát csupán elterjesztője volt Oroszország korábban kialakult tévtanainak, amelyek feltárása alapfeltétel a Szűzanya közvetítésével Isten által adott Fatima-i iránymutatáshoz. „A Szűzanya 1929. június 13-án kérte Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívének. «Elérkezett a pillanat, amelyben Isten felszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. […] Nem akartak kérésemre hallgatni!… meg fogják bánni, és majd teljesítik is, de már késő lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő…» […] Lucia nővér még 1940-ben is így ír XII. Piusznak: «A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja, Oroszország külön megemlítésével, és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást.»
Az Egyháznak a világi hatalom alá rendelése Oroszországból terjedt el, amit neves orosz ortodox tekintélyek is antikrisztusi jelleggel illetnek. „Az Egyház és az állam szétválasztásának […] eszméje egy olyan törekvéssé növi ki magát, mely […] az Egyházat egyfajta lelki rezervátumba zárja […], és éppen ez megy most végbe a demokratikus államokban. Az erkölcsösségről vallott keresztény elképzeléseket először a politikából űzték ki, most pedig fokozatosan, de hajthatatlanul eltávolítják a társadalmi élet egyéb szféráiból is. […] Rettegett Iván csak leváltotta a neki nem tetsző püspököket, Alekszej Mihajlovics irányítani akarta az Egyházat, fia, Péter pedig egyik hivatalnokára bízta az Egyház irányítását. […] Péter nemcsak hogy nem gondolt az egyházi hatalommal való szimfóniára, hanem még a pátriárka megválasztását is eltörölte. Így Oroszországban a monarchia a nyugati típusú abszolutizmus útjára lépett. Az egyházi ügyek irányítására Péter egyházi személyekből Zsinatot hozott létre, […] élére hivatalnokot, a szinódus miniszteri hatáskörű vezetőjét állította, aki személyesen a cár hatalma alatt állt. […] Az Egyház irányításának ez a formája nemcsak egyszerűen idegen volt az orosz egyházi tudat számára, hanem ellentmondott az egész ezeréves egyházi kánonnak is. […] Péter tevékenységének sok vetülete nem kulturális forradalom volt, hanem egyazon kultúrán belüli antiviselkedés. […] Az egyházi és kolostori földek államosítására úgy tekintettek, mint az első lépés az Egyház gyengítésére, az állami ügyekre gyakorolt hatásának csökkentésére és mint a kolostorok és a szerzetesség elleni harc kezdetére. […] Konstantin császár a kereszténységet államvallássá kiáltotta ki (313-ban), […] az Egyháznak mint szervezetnek is meg kellett szerveznie magát. A két hatalom kölcsönös viszonyának egész története […] az államnak az a törekvése, hogy az Egyházat mint az intézmények egyikét olvassza magába. A modern államban az Egyház – mondja Dosztojevszkij Iván szavaival – «csak valamiféle sarkot foglal el, azt is felügyelet alatt».”

Vatikán Állam „rendje” tehát ma politikailag korrekt szekuláris „cári” abszolutizmus, amelyben „az Egyház csak valamiféle sarkot foglal(hat) el, azt is felügyelet alatt”. Bár erőltetett, mégis alkalmazható a fájdalmas tisztelettel megfogalmazott analógia: „Márta, Márta, [...] Mária a jobbik részt választotta...” (Lk 10, 41-42) A Domus Sanctae Marthae (Szent Márta Háza) „cári” palotából nézve a „cár” szinódusi tanácsadói által felügyelt Mater Ecclesiae Konvent (Egyház Anyja Egybegyűlt Testület) a Vatikáni Kertekben csak valamiféle sarok, amelyben elfér egybegyűjtve az egész Egyetemes Egyház – egyetlen tagja, Krisztus Földi Helytartója képviseletében – kalodában tartva!

Forrás:

szozat.org/…tozott Asszony_polkorrekt_aposztazia_final-jav.pdf

szozat.org/…mages/letoltesek/Elso_Utolso_Elo-publ_vegleges.pdf
Bazsó-Dombi Attila megosztja ezt
344
Vatikán Állam „rendje” ma politikailag korrekt szekuláris „cári” abszolutizmus, amelyben „az Egyház csak valamiféle sarkot foglal(hat) el, azt is felügyelet alatt”.
Figyelemre méltó, hogy a Szűzanya Fatima-i kérését kísérő ígéretek idézésekor legtöbben elhagyják a Portugáliát illető közlést, noha az éppen a fenyegető tévtanokkal szemben védelmet nyújtó hitigazság(ok)ra vonatkozik. A …
több
Vatikán Állam „rendje” ma politikailag korrekt szekuláris „cári” abszolutizmus, amelyben „az Egyház csak valamiféle sarkot foglal(hat) el, azt is felügyelet alatt”.

Figyelemre méltó, hogy a Szűzanya Fatima-i kérését kísérő ígéretek idézésekor legtöbben elhagyják a Portugáliát illető közlést, noha az éppen a fenyegető tévtanokkal szemben védelmet nyújtó hitigazság(ok)ra vonatkozik. A Szűzanya Fatima-i kérése és ígérete egyaránt Oroszország tévtanaiból történő megtérésére irányulnak,
amelyeket a köztudat – miközben összemossa Oroszországot a Szovjetunióval – csupán közhelyekkel illet. Oroszország tévtanainak feltárását éppen azok „gyümölcsei” – a bolsevik, szovjet, kommunista, szocialista ármány – hatékony álcákként nehezítik. Mivel az 1917-es Fatima-i jelenések idején a bolsevikok még csak tervezték a Szovjetunió létrehozását, a Szűzanya csakis a cári Oroszországról szólhatott. A bolsevik forradalom folytatásaként 1922-ben létrejött Szovjetunió tehát csupán elterjesztője volt Oroszország korábban kialakult tévtanainak, amelyek feltárása alapfeltétel a Szűzanya közvetítésével Isten által adott Fatima-i iránymutatáshoz.

Az Egyháznak a világi hatalom alá rendelése Oroszországból terjedt el, amit neves orosz ortodox tekintélyek is antikrisztusi jelleggel illetnek
. „Az Egyház és az állam szétválasztásának […] eszméje egy olyan törekvéssé növi ki magát, mely […] az Egyházat egyfajta lelki rezervátumba zárja […], és éppen ez megy most végbe a demokratikus államokban. Az erkölcsösségről vallott keresztény elképzeléseket először a politikából űzték ki, most pedig fokozatosan, de hajthatatlanul eltávolítják a társadalmi élet egyéb szféráiból is. […] Rettegett Iván csak leváltotta a neki nem tetsző püspököket, Alekszej Mihajlovics irányítani akarta az Egyházat, fia, Péter pedig egyik hivatalnokára bízta az Egyház irányítását. […] Péter nemcsak hogy nem gondolt az egyházi hatalommal való szimfóniára, hanem még a pátriárka megválasztását is eltörölte.

Így Oroszországban a monarchia a nyugati típusú abszolutizmus útjára lépett. Az egyházi ügyek irányítására Péter egyházi személyekből Zsinatot hozott létre, […] élére hivatalnokot, a szinódus miniszteri hatáskörű vezetőjét állította, aki személyesen a cár hatalma alatt állt. […] Az Egyház irányításának ez a formája nemcsak egyszerűen idegen volt az orosz egyházi tudat számára, hanem ellentmondott az egész ezeréves egyházi kánonnak is. […] Péter tevékenységének sok vetülete nem kulturális forradalom volt, hanem egyazon kultúrán belüli antiviselkedés. […] Az egyházi és kolostori földek államosítására úgy tekintettek, mint az első lépés az Egyház gyengítésére, az állami ügyekre gyakorolt hatásának csökkentésére és mint a kolostorok és a szerzetesség elleni harc kezdetére. […] Konstantin császár a kereszténységet államvallássá kiáltotta ki (313-ban), […] az Egyháznak mint szervezetnek is meg kellett szerveznie magát.
A két hatalom kölcsönös viszonyának egész története […] az államnak az a törekvése, hogy az Egyházat mint az intézmények egyikét olvassza magába. A modern államban az Egyház – mondja Dosztojevszkij Iván szavaival – «csak valamiféle sarkot foglal el, azt is felügyelet alatt».”
Bazsó-Dombi Attila