MIT KURROG A BÉKE GALAMB?
mit kurrog a béke galamb
rekedt gyászos, fáradt hangja,
varjú bával dögmadárral
galamb legjobb barátjával,
azt kurrogja vége már
a csőrében nincs olajág,
csak a holtak és a világ,
koszorúja gyász szalaggal
azt kurrogja, azt kurrogja,
ne dörögjön ne bombázzon
hallgasson el az ágyú,
ne süvítsen a rakéta
és a jelző sziréna,
legyen vége háborúnak
legyen végre vége már,
mert különben következmény
borzalmas lesz borzalmas lesz,
és visszafordíthatatlan
olyan nagy lesz majd a kár,
nem látott még olyan nagy kárt
oly hatalmas pusztítást,
sem a napnak sem a holdnak
értünk síró két szép szeme,
sem az öreg tejútrendszer
felrobbannak atombombák,
meggörbül a föld tengelye
az öreg föld belsejében,
kibillen föld a helyéről
új röppályát foglal el,
és keringve a nap körül
őrült imbolygásba kezd,
s ennek csak az ördög örül
az öreg föld vesztes lesz,
kipusztulnak az emberek
mivel senki nem marad meg,
nem lesz többet ellensége
és nevet és csak nevet,
minden jó, ha vége jó
kezdődhet a pokolban,
a dáridó, dáridó
és kapkodja a fejét,
öreg nap hogy történt
mert megremeg a koszmosz,
s vele együtt világ rendje
négy és félmilliárd szép rend,
megsemmisül robbanásnak
a hatalmas fényében,
és megváltozik nézd minden
ám még az is meglehet
a változás olyan nagy lesz,
nem kering föld a nap körül
naprendszert is elhagyva,
s kóborol majd a kozmoszban
lesz e élet halld még rajta,
azt csak a Jóisten tudja
béke galamb szomorúan,
csalódva az emberekben
és csalódva az Istenben,
tőle kapott küldetésben
ki őt arra teremtette,
vigyen békét emberekhez
azt kurrogja, azt kurrogja
lehetetlen küldetés ez,
elment mind az embereknek
maradéknyi csöppnyi esze,
siratja a béke galamb
siratja az öreg földet,
és siratva volt lakóit
temetetlen halottakat
azt kurrogja, dögmadárral
kezet fogva a halállal
kár volt értük, kár volt
többet érdemeltek volna!