KLÁRIKA ÉS SÁRA
zsíros a csősz bajsza
sonkát reggelizett
tojásrántottával
és mögötte mindet
mögtürűte bajszát
a szeme huncutmód
égyre csak nevetett
eltette a bicskát
hogy ne kerűhessen
avatlan kezibe
éles az a penge
magát is megvágta
a nyáron nem egyszer
mert a huncut szeme
mindég másra gondót
és egyre csak másra
Klárikára vágyott
ugyan micsináhat
az a jány most otthon
behajtotta nyáját
nevetött a lelke
mindjá mögcsókólja
űt a szép kedvese
ott a patak parton
mindig odamennek
ha csókot cserélnek
mert az a hely csendes
ne lássa azt senki
mert abból lesz pletyka
az öreg faluban
így is megy szóbeszéd
se vége se hossza
mondják a csárdában
azért veszi nőű
mer má gyün a baba
ám nem ő az apja
a csősz csak nevetött
az igaz szeretet
nagyobb mint a pletyka
akkó is eveszi
ha nem ű az apja
nézd boldog Klárika
mönnek a lagziba
mög vót az esküvő
főhúzták a gyűrűt
az öreg templomban
nevetnek harangok
nevet a csősz szeme
üvé lett a végén
pletyka ellenére
szép Klárika keze
elhallgatott pletyka
az öreg faluban
nevet Klára szeme
a szerelem győzött
gonosz pletyka felett
együtt neveték fő
Klárikát és Sárát
s szép jány ikreket
már négyen nevetnek
nézd az öreg házban
és boldogan élnek
amíg meg nem hanak!