AZ IGE EREJE
LELKÜNKNEK ÖRÖME
bár fagyos a hajnal
a hó is leesett
mégis nagy örömre
ébredtem ma reggel
még fagyos a hajnal
és havas az erdő
lelkemben a tavasz
máris elközelgő
fülembe csicsergő
zengő bongó szellő
szép illatos felhő
mert hangos a hajnal
és hangos a fenyő
énekel az erdő
nászban égő madár
nézd ott sertepertél
felesége körül
lába, csőre, szárnya
szerelemnek örül
nézd a rigó asszony
fogadja e tüzet
és nászba olvadva
építi a fészket
megtojja tojást
és ül a fészekre
Istennek Igéje
látod éppen ilyen
tűzzel sóz meg minket
hitet és szerelmet
lelkünkben felébreszt
az Ige madara
tüzet hoz fészkünkbe
és szépen befészkel
tüze a szívünkbe
tűzben él a madár
tűzben táncol a pap
azóta szeretem
e tüzes madarat
mikor a tundrában
kecskepásztor voltam
és leszállt rám Lélek
mikor a Szent Igét
Istenre szomjasan
hittel imádkoztam
oly örömet adott
olyan tüzet rakott
hogy még most is lobog
minden alkalommal
ha Igét meghallom
halld így tértem én meg
Istennek Igéje
lobogva érkezett
és nagy tüzet rakott
és nagy hitet oltott
éhező kereső
szomjazó szívembe
az Ige ereje
azóta él bennem
az Ige öröme
olthatatlan bennem
és betölti hitem
betölti szívemet
betölti templomom
valahányszor kérem
azt kívánom néked
legyél te is éhes
Isten Igéjére
Igének tüzére!